Egy titokzatos személy..

Nyílt az ajtó és ekkor valaki belépett rajta. Másodpercek alatt történtek az események. Oda ugrottam és míg Mel fel nem nézett-mert a csomagjaival szöszmötölt- meg fogtam barátnőmet és magam felé fordítottam úgy, hogy most én álltam háttal az ajtónak. Luke közben egy szót sem szólt, még levegőt is alig vett. Lehet túl bonyolítottuk a dolgokat de a barátnőm lesokkolt  volna mindezek láttán. Na meg ha kiderülne hogy Ő itt járt, le nem szállnának rólam. 
- Szia! Hiányoztál!- szóltam miközben a szemeimmel a szőkét vizslattam. Két karját fogtam Melodynak így nem mozdulhatott.
- Szia, nekem is te.- majd megakart ölelni, ehelyett gyorsan átkaroltam.- Figyelj mutatok valamit a fürdőben.-mondtam és oda vonszoltam, belöktem az ajtón majd azt bezárva fordultam Luke-hoz. Már felvette az álcáját.
- Oké, akkor most megyek.-szólalt meg.
- Én is erre gondoltam!- mondtam sürgősen majd nevetgélve kilöktem az ajtón, s elbúcsúzva tőle csaptam rá azt, majd annak neki dőlve csúsztam le. Huuh. Ezt is megúsztuk. 
- Mi történik odakint?- szólalt meg Mel.
- Semmi!- válaszom gyors volt s ezt követően kiengedtem barátnőm.
- Miért zártál be?- nézett rám kíváncsian.
- Jah, öhm..csak mert elrejtettem az ajándékodat?-mosolyogtam rá.
- Tényleg?-csillantak fel a szemei. 
- Igen.-forgattam meg a szemeim mosolyogva.
- Akkor had lám!
- Mit?
- Az ajándékomat!
- Ja, hogy azt..persze..majd később megkapod. Most mennem kell, szia!- kaptam fel a táskámat és céloztam meg egy plázát, miután megöleltem. Egy szót sem tudott szólni, szerencsémre.

~*~

Mikor elindultam már a szőkének nyomát sem láttam, így ezzel nem is foglalkozva indultam neki a nagyvilágnak. Utálok vásárolni, rengetek agyon sminkelt lányt kell néznem, tolonganom kell és baromi drága holmikat tud az ember csak venni. Megcéloztam egy szimpatikus boltot és betértem oda. Sok színes ruha volt bent. Kis idő után az igencsak jól felszerelt butikban találtam egy fekete bőr szoknyát. Betettem a kosaramba, majd tovább kutakodtam. Ez az enyém lesz. Ha már beteszem ide a lábam, magamnak is veszek valamit. Végül sikerült találnom egy kék, mintás pólót, így boldogan indultam meg a kasszához. Szerintem jót választottam, ez olyan hozzá illő volt barátnőmhöz. Mondjuk én biztos nem vennék fel ilyet. 
Miközben kifizettem a darabokat azon gondolkodtam hogy tetszeni fog e barátnőmnek az ajándéka. Kicsit fel is vidultam. Haza indultam a két ruha darabbal és közben a várost figyeltem.

~*~

Fel lopakodtam a szobánkba. Mel-t sehol sem láttam. Gyorsan elraktam a szoknyám és az ő pólóját a szatyorral együtt az ágyára helyeztem. Ahogy hallottam, épp zuhanyzott. Fogtam egy cetlit, rá írtam hogy sok szeretettel tőlem, majd bele tettem a papír táskába a póló tetejére. Nyújtóztam egyet és ezt követően leindultam ebédelni.

Lent már elfoglalták a jobb padokat. Ami azt jelentette hogy közelebbről már nem láthatod a tv-t. Sorba álltam a többi diák mögé, és vártam. 

Mint mindenhol, itt is csoportokban láthattad az embereket. Voltak a nagymenők, a kockák, emósok, a hippik, a mindig pozitívak és az egyszemélyes társaság, én. Az antiszociális jómagam. Engem mindenhol egyedül láttak, kivéve, ha Melody is velem volt. Általában magam intéztem az ügyeim és csak az osztály termekben láthatnak vele együtt. Viszont ha tehetem minden időmet vele töltöm. De most is egyedül vagyok..

Haladt a sor és megkaptam az adagomat. Leültem egy padhoz-amit még senki sem foglalt el-és falatozni kezdtem. 

~*~ 

Hétfő, kedd szerda...teltek a napok, hetek. Azóta többet nem láttam a négy fiút, és talán jobb is. Persze nem tudom mit vártam, elvégre ők hírességek, nem fognak egy jelentéktelen rajongóval-mint én-foglalkozni. De azért reménykedtem. Csak nem tudom miért. De a hétköznapok közben próbáltam nem a srácokkal foglalkozni. Ez sikerült is, és könnyeden végeztem a dolgom. A tanulmányi eredményeim átlagát megemeltem, így igen csak szép eredményeim lesznek az év végén. Na persze, ha addig le nem rontom őket. Bár a matematikával még mindig akadnak gondjaim, azért megteszem a tőlem telhetőt.

Megint szerda. Már alvás idő van, Mel skype-ol Maryvel-az édesanyja- én pedig sims4-ezek. Egy átlagos esténk. Nagyjából mindig így telnek késő délutánjaink. 

Éppen megakartam ölni az egyik sim-et, amikor csengett a telefonom. Megállítottam a játékot, és megnéztem az értesítéseket. Egy üzenetem érkezett egy ismeretlen számtól. Nem tudtam ki az, így beszélgetésbe kezdtem, hátha elárulja kilétét. De sajnos ez nem jött össze.

 

Többet nem írt vissza. Nem tudom ki volt és mit akart de hogy én nem találkozok vele az biztos. Még ha akarnék sem tudnék, mivel még azt sem említette hogy hol akar látni. Na nem mintha számítana, de az is lehet, hogy kíváncsiságból elmentem volna. De csak messzebbről figyeltem volna az eseményeket. Igen, biztos így lett volna. Ott a VOLNA.

Ezt lezárva magamban, kapcsoltam ki szerelmem-a laptopom-majd jó éjt kívánva egymásnak barátnőmmel, dőltem el az ágyamban. Még kicsit gondolkoztam az ismeretlen személyről, vajon kilehet az. Lány vagy fiú? Hány éves? De legfőképpen, mit akar tőlem? 

Fúrta az oldalam a kíváncsiság és végül ez nyomott mély álomba. 

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett akkor hagyj nyomot magad után és iratkozz fel. Hamarosan jön az új rész.

                                                                                           xoxo, Timi