Rám nézett megérkeztével én pedig pimasz mosolyra húztam szám. Másik énem lépett fölénybe, a pimasz és ravasz. Mérgelődve ült le asztalához és helyezte ki könyveit, tollait. Hihetetlen hogy milyen gyerekes egy tanár, de ezzel csak nekem csal néha mosolyt az arcomra.
És hogy valójában mi is történt? Hát az nem túl bonyolult.. most el is mondom. Igazából nagyon akartam félévkor szín ötös lenni csak hogy a szüleim büszkék lehessenek rám. Mindenből a kiszemelt jegyre álltam, még történelemből is megadhatta volna nekem az áhított osztályzatot, de nem tette. Azt mondta nem viselkedtem elég jól az óráin és beírta a négyest. Na itt elborult az agyam. Mi az hogy nem írja be az ötöst? Annyira dühös voltam hogy barátnőmet magammal rángatva mentem el a házához késő este, hogy tojással dobálhassam meg. Meg is tettem, és be kell hogy valljam, jól esett. Barátnőm csak végig nézte a felét produkciómnak majd ott hagyott. Kedves. Annyira bele éltem magam hogy túl későn reagáltam és észre vett az a drága pedagógus. Észbe kaptam, így röhögve szaladtam hazáig, ám a másik nap ő röhögött a képembe mert hármast írt be történelemre. Mondhatom haragudtam rá, de teljesen megérte. Hát nagyjából ennyi. Ilyen balhékban pedig bármikor benne lennék, elvégre baromi jól szórakoztam.
Végig szenvedtem napomat ebben a csodálatos iskolában, ami azért annyira nem olyan rossz leszámítva a dohány és alkohol szagát ami terjeng az épületben.
Utolsó órám után felkaptam cuccaimat és haza indultam. Ma nincs programom, így ledobtam a cuccaimat az asztalomra mikor beléptem szobámba. Elővettem a tanulni valókat és túl estem rajtuk. Miért ilyen nehéz ez a rohadt matek? Nem sokat értek hozzá.
Mikor végeztem, felfogtam hajamat egy kontyba. Már nem volt olyan hullámos mint ahogy reggel hagytam. Elővettem gitáromat és gyakorolni kezdtem rajta. Teljesen magával ragadott egy dallam és órákon át játszottam, énekeltem, és természetesen le is jegyeztem.
Mikor telefonom megszólalt, jelezvén hogy üzenetem érkezett, magamhoz emeltem és láttam hogy az mennyit mutat. Eléggé elrohant az idő, már hét óra volt. Letettem drágaságomat a helyére majd össze készültem a fürdéshez.
Beléptem a kék csempével rendelkező kisebb fürdőszobába és letettem holmimat a szekrényre. Neki kezdtem a zuhanyzásnak és közben megint csak énekeltem, s mivel az ő számukat daloltam eszembe jutott Ő is. Hamar elkészültem és már a Spongebob-os pizsamámban feszítve ültem le az ágyamra. Látnom kellett az arcát így feloldottam telefonom, mivel Ő volt a háttérképem. Ekkor jutott eszembe hogy nekem valaki üzenetet is küldött egy órája. Nos igen jó sokáig szeretek fürödni, nem kis árvizet okozva ha kádban történik eme cselekedetem.
Barátnőm írt hogy két nap múlva vissza utazik. Már hiányzott így örültem a hírnek. Lezárva telefonom vettem elő laptopom és kapcsoltam be.
Szokásos lejátszási listámat hallgattam miközben a Facebookon édesanyámnak pötyögtem be, mi történt ezen a héten. Csak így egyezett bele abba hogy ilyen messzire repülhessek tanulni, engem pedig ez a kitétel nem zavart. Mikor már beszámoltam és egy ideje videókat néztem, egyszer csak megkordult a gyomrom. Basszus-gondoltam-ma még nem is ettem semmit csak ittam egy kávét. Gyorsan felugrottam és lesiettem a menzára, némi étel maradék reményében. Találtam is még egy kis kihűlt spagettit. Meg melegítettem és azt falva ültem a kihalt étkező helyiségben. Hamar megettem így beraktam az edényt a mosogatóba és el is mostam. Egy nyomot sem hagyva magam után mentem vissza szobámba. Laptopomat kikapcsoltam, majd elmentem fogat mosni.
Fülesemet felhelyezve indítottam el a telefonomon újból a korábbi lejátszási listát, majd bebújtam az ágyamba és álomba szenderültem. Több-kevesebb sikerrel..
Reggel arra keltem hogy telefonom megint csak eszeveszettül ordít mellettem így befogtam száját, majd éjjeli szekrényemre helyeztem. Felálltam és megismételtem a tegnapiakat csak a reggelit kihagyva, eléggé korán volt még. Megint a tegnapi nadrágomat vettem fel, hozzá pedig egy fehér crop toppot amin egy nagy smiley volt. Hajamat kifésültem és eloszlattam. Nem volt kedvem mást elkészíteni, pedig még időm is lett volna rá. Egy szürke sapkát húztam rá, és készen is álltam a mai napra.
Leindultam reggelizni és beálltam a sorba a sok, még kómás és pizsamában állókhoz. Ilyenkor még sokan csak háló ruhájukban jöttek le és aztán öltöztek át. Nem egyszer jöttem így le én is, mint például a tegnap.
~*~
Már az iskolában voltam és vártam hogy kicsengessenek. Nagyon izgatott voltam, ez volt az utolsó órám. Doboltam kezeimmel a padomon amíg vártam azt a fülsüketítő hangot megszólalni. Engem mintha puskából lőttek volna ki-mikor megszólalt-hagytam el a termet. Mint ahogy korábban említettem, péntek van. Ez azt takarja hogy tánc órám van ma. És mivel én nagyon szeretek táncolni is, mindig nagyon várom. Haza is értem, mehetett a készülődés.
~*~
Készen álltam. Hajam egy magas copfba volt fogva, és öltözetem is változott. Szürke skinny jeans-t viseltem, aminek kicsivel a térde fölött volt vágás, mind a két szárán. Fekete ujjatlannal állt rajtam, melyen ez állt: 
Hát, igen..le sem tagadhattam volna hogy ki is az én kedvencem. De ki akarta volna? Ha valakinek nem tetszik a szájába lépek...
Elindultam ahhoz az épülethez ahol a tánctanárom, Amey, hip-hop-ot tanított lelkes diákjainak. Beértem apró termünkbe és ledobtam a cuccaimat.
Jártak hozzánk kicsik, nagyok, felnőttek. Vegyesen. Egy össze tartó kis csapatba cseppentem bele szeptember elején, akikre számíthatsz ha bajban vagy, bár nem nagyon voltam jóban a többiekkel. Semmi gondom nem volt velük és nekik sem velem, de nem nagyon tudtam velük beszélni, míg meg nem szoktam őket. Az elején még táncolni sem mertem, inkább ültem a földön és néztem ahogy ők gyakorolnak.
Elkezdtük a gyakorlást, de előtte bemelegítettünk. Röhögve tanultuk az új mozdulatokat, elvégre valaki mindig elbénázott valamit és akkor hangos nevetésben tört fel, mi meg úgy szintén. Az óra végénél észrevettem hogy egy napszemüveges, sapkát és kapucnit viselő, baromi magas fiú áll az ajtóban. Telefonját nyomkodta, és úgy láttam igen csak ideges. Meg álltam és bámultam. Mikor újra felnézett és meglátta ezt rögtön elfordítottam a fejem és becsatlakoztam oda ahol épp tartottunk. Véget ért a szám, s ezzel az óránk is. Mindenki elbúcsúzva rohant kifelé, én pedig lassan, komótosan felkaptam táskámat és telefonomat majd a fiúhoz sétáltam. Lenézett rám és ott álltunk csöndben, perceken keresztül.
-Öhm..Szia! Segíthetek valamiben?-kérdeztem szégyenlősen, ezzel megtörve a csendet.
A srác nagyon ismerős volt. Épp szólásra nyitotta száját mikor észre vettem hogy egy vékony kis karika van benne. Már majdnem megszólalhatott de megcsörrent a telefonom.
- Bocsánat!-nyögtem oda gyorsan.
- Semmi gond, vedd csak fel nyugodtan.-mosolygott rám. Az a mosoly eszméletlen helyes volt. Még jobban ismerőssé vált számomra ez az alak de nem gondoltam bele semmi hirtelenbe. Felvettem készülékem és kicsit elfordultam....
Meg is hoztam az első fejezet felét. Ha tetszett hagyj nyomot magad után. :)
xoxo Timi
tettszet folyti
VálaszTörlésKöszi :), már kint van az új rész :D
Törlés