Egy titokzatos személy..

Nyílt az ajtó és ekkor valaki belépett rajta. Másodpercek alatt történtek az események. Oda ugrottam és míg Mel fel nem nézett-mert a csomagjaival szöszmötölt- meg fogtam barátnőmet és magam felé fordítottam úgy, hogy most én álltam háttal az ajtónak. Luke közben egy szót sem szólt, még levegőt is alig vett. Lehet túl bonyolítottuk a dolgokat de a barátnőm lesokkolt  volna mindezek láttán. Na meg ha kiderülne hogy Ő itt járt, le nem szállnának rólam. 
- Szia! Hiányoztál!- szóltam miközben a szemeimmel a szőkét vizslattam. Két karját fogtam Melodynak így nem mozdulhatott.
- Szia, nekem is te.- majd megakart ölelni, ehelyett gyorsan átkaroltam.- Figyelj mutatok valamit a fürdőben.-mondtam és oda vonszoltam, belöktem az ajtón majd azt bezárva fordultam Luke-hoz. Már felvette az álcáját.
- Oké, akkor most megyek.-szólalt meg.
- Én is erre gondoltam!- mondtam sürgősen majd nevetgélve kilöktem az ajtón, s elbúcsúzva tőle csaptam rá azt, majd annak neki dőlve csúsztam le. Huuh. Ezt is megúsztuk. 
- Mi történik odakint?- szólalt meg Mel.
- Semmi!- válaszom gyors volt s ezt követően kiengedtem barátnőm.
- Miért zártál be?- nézett rám kíváncsian.
- Jah, öhm..csak mert elrejtettem az ajándékodat?-mosolyogtam rá.
- Tényleg?-csillantak fel a szemei. 
- Igen.-forgattam meg a szemeim mosolyogva.
- Akkor had lám!
- Mit?
- Az ajándékomat!
- Ja, hogy azt..persze..majd később megkapod. Most mennem kell, szia!- kaptam fel a táskámat és céloztam meg egy plázát, miután megöleltem. Egy szót sem tudott szólni, szerencsémre.

~*~

Mikor elindultam már a szőkének nyomát sem láttam, így ezzel nem is foglalkozva indultam neki a nagyvilágnak. Utálok vásárolni, rengetek agyon sminkelt lányt kell néznem, tolonganom kell és baromi drága holmikat tud az ember csak venni. Megcéloztam egy szimpatikus boltot és betértem oda. Sok színes ruha volt bent. Kis idő után az igencsak jól felszerelt butikban találtam egy fekete bőr szoknyát. Betettem a kosaramba, majd tovább kutakodtam. Ez az enyém lesz. Ha már beteszem ide a lábam, magamnak is veszek valamit. Végül sikerült találnom egy kék, mintás pólót, így boldogan indultam meg a kasszához. Szerintem jót választottam, ez olyan hozzá illő volt barátnőmhöz. Mondjuk én biztos nem vennék fel ilyet. 
Miközben kifizettem a darabokat azon gondolkodtam hogy tetszeni fog e barátnőmnek az ajándéka. Kicsit fel is vidultam. Haza indultam a két ruha darabbal és közben a várost figyeltem.

~*~

Fel lopakodtam a szobánkba. Mel-t sehol sem láttam. Gyorsan elraktam a szoknyám és az ő pólóját a szatyorral együtt az ágyára helyeztem. Ahogy hallottam, épp zuhanyzott. Fogtam egy cetlit, rá írtam hogy sok szeretettel tőlem, majd bele tettem a papír táskába a póló tetejére. Nyújtóztam egyet és ezt követően leindultam ebédelni.

Lent már elfoglalták a jobb padokat. Ami azt jelentette hogy közelebbről már nem láthatod a tv-t. Sorba álltam a többi diák mögé, és vártam. 

Mint mindenhol, itt is csoportokban láthattad az embereket. Voltak a nagymenők, a kockák, emósok, a hippik, a mindig pozitívak és az egyszemélyes társaság, én. Az antiszociális jómagam. Engem mindenhol egyedül láttak, kivéve, ha Melody is velem volt. Általában magam intéztem az ügyeim és csak az osztály termekben láthatnak vele együtt. Viszont ha tehetem minden időmet vele töltöm. De most is egyedül vagyok..

Haladt a sor és megkaptam az adagomat. Leültem egy padhoz-amit még senki sem foglalt el-és falatozni kezdtem. 

~*~ 

Hétfő, kedd szerda...teltek a napok, hetek. Azóta többet nem láttam a négy fiút, és talán jobb is. Persze nem tudom mit vártam, elvégre ők hírességek, nem fognak egy jelentéktelen rajongóval-mint én-foglalkozni. De azért reménykedtem. Csak nem tudom miért. De a hétköznapok közben próbáltam nem a srácokkal foglalkozni. Ez sikerült is, és könnyeden végeztem a dolgom. A tanulmányi eredményeim átlagát megemeltem, így igen csak szép eredményeim lesznek az év végén. Na persze, ha addig le nem rontom őket. Bár a matematikával még mindig akadnak gondjaim, azért megteszem a tőlem telhetőt.

Megint szerda. Már alvás idő van, Mel skype-ol Maryvel-az édesanyja- én pedig sims4-ezek. Egy átlagos esténk. Nagyjából mindig így telnek késő délutánjaink. 

Éppen megakartam ölni az egyik sim-et, amikor csengett a telefonom. Megállítottam a játékot, és megnéztem az értesítéseket. Egy üzenetem érkezett egy ismeretlen számtól. Nem tudtam ki az, így beszélgetésbe kezdtem, hátha elárulja kilétét. De sajnos ez nem jött össze.

 

Többet nem írt vissza. Nem tudom ki volt és mit akart de hogy én nem találkozok vele az biztos. Még ha akarnék sem tudnék, mivel még azt sem említette hogy hol akar látni. Na nem mintha számítana, de az is lehet, hogy kíváncsiságból elmentem volna. De csak messzebbről figyeltem volna az eseményeket. Igen, biztos így lett volna. Ott a VOLNA.

Ezt lezárva magamban, kapcsoltam ki szerelmem-a laptopom-majd jó éjt kívánva egymásnak barátnőmmel, dőltem el az ágyamban. Még kicsit gondolkoztam az ismeretlen személyről, vajon kilehet az. Lány vagy fiú? Hány éves? De legfőképpen, mit akar tőlem? 

Fúrta az oldalam a kíváncsiság és végül ez nyomott mély álomba. 

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett akkor hagyj nyomot magad után és iratkozz fel. Hamarosan jön az új rész.

                                                                                           xoxo, Timi

Szombat..

Síri csend uralkodott mindenütt. Csak a légzésemet hallottam. Végig értem a folyosón amit szőnyeg borított. Ekkor valami keménynek ütköztem ami megfogta két vállam hogy ne essek el. Elsőre azt hittem hogy a fallal találkoztam, és bárcsak úgy lett volna..

- Jól vagy?- szólalt meg halkan az alak és így rögtön rájöttem hogy ki az. 

- Persze.-mondtam suttogva.
- Most már elengedhetsz. Meg tudok állni a két lábamon.- törtem meg a csendet egy kis idő után.
 - Jah, persze!- engedett el én pedig meg fogtam a karom és a földet néztem. Nem is értem miért, elvégre sötét volt. Nem is láttam az arcát. De így tettem.
- Most..-kezdtünk bele egyszerre majd elhallgattunk. Elmosolyodtunk, éreztem. 
- Figyelj..- mondtuk megint egyszerre mire elnevettük magunkat. Aztán gyorsan abbahagytuk, nehogy felkeltsük a többieket.
- Kezdd csak te.- mondta barátságosan.
- Nos a telefonomért indultam. És te?- kérdeztem mosolyogva.
- Én csak nem tudtam aludni, ezért ittam egy pohár vizet.
- Az lett volna a második dolog amiért ki indultam. Ha ilyenkor felkelek nem tudok vissza aludni.- osztottam meg egy információt magamról.
- Most nekem sem megy. Nem akarsz csinálni valamit reggelig?
- De! Miért is ne!- mosolyodtam még jobban el, majd követtem a fiút, út közben pedig felkaptam a telefonom. 
A kanapén ültünk mikor felkapcsolta a lámpát. Ekkor eszembe jutott hogy csak egy hosszabb póló van rajtam így reflex szerűen húztam a térdeimre az előbb említett darabot. Luke furán nézett rám majd a ruhára emelte tekintetét amit szorongattam, és mosolyogva el fordult valamiért. 
- Tessék egy pokróc.-nyújtotta felém.
- K-köszi.- vettem át majd betakartam magam. Ezután eldöntöttük hogy filmet nézünk. A Rio-ra esett a választásunk. Igen, mesét néztünk. Betette a lemezt a lejátszóba, majd bekuporgott mellém-miután lekapcsolta a lámpát-a pokróc alá. Kényelmetlen volt így, hogy ilyen közel van hozzám. Éreztem hogy el is pirultam de próbáltam nyugodt maradni. Elindult a mese mi pedig azt figyeltük. 

~*~

Reggel a fiúk neszelésére ébredtem. Kómás voltam, így nem sokat láttam. Meg próbáltam felállni de valami nyomta a vállam, így oda fordítottam a fejem, hogy rájöjjek mi az ami rám nehezedik. Rögtön kipattantak a szemeim és felugrottam, mikor megláttam a szőkét a vállamon pihenve. Luke arca a párnán landolt én pedig Ashton karját megragadva álltam mellette. 
- Ennyire ijesztő lenne?- nézett rám mosolyogva Ash.
- Jah..öhm..nem..-dadogtam alig érthetően.
- Mind egy, tegyük félre. Ki éhes?- kérdezte még mindig a göndör.
- ÉN!- ordította Michael. Ekkor Luke nyöszörögni kezdett és forgolódni, mikor leesett a kanapéról és nagyot koppant. Kinyitotta szemeit és az enyéimmel találta szembe magát. Mindenki röhögött rajta még én is kuncogtam. A földön feküdt én pedig mellette álltam még mindig Ash kezét szorongatva. Ekkor rám mosolygott a szöszke és csillogtak a szemei. Ajj-jajj. Mit akar ez tőlem? Ekkor elkapta a lábaimat így rá estem és a göndört is magammal rántottam. 
- Ki nevetsz Sam?- kérdezte röhögve Luke.
- Mi? Ki? Én? Dehogy..- mentem bele a játékba.
Mindketten elnevettük magunkat miközben a kék szemű csikizett.
- Srácok azért engem elengedhetnétek..-szólt bele Ashton akin  már feküdtünk. Pontosabban én feküdtem rajta keresztben, Luke csak térdelt mellettünk.
- Jah, bocs haver.- állt fel Luke majd felsegített minket a földről. Ez alatt a többi fiú telefonozott. Calum biztos valamelyik közösségi oldalt bújta, de a színeske valamit nagyon játszott mert eszeveszettül nyomkodta szegény telefon képernyőjét. A többiek elmentek reggelit készíteni én pedig a játszó fiú mellé sétáltam.
- Min játszol Michael?- kérdeztem mert érdekelt mi az.
- Pil-lan-at..- nyögte ki. Megvártam azt a sokáig tartó pillanatot majd egy IGEN, NYERTEM ordítást. Ekkor letette a telefont és felém fordult.
 - Szóval, mit szeretnél?- kérdezte.
- Csak azt kérdeztem hogy..-szakított félbe. Mindenki félbe szakít?
- Egy sima játékkal játszottam amiben harcolni kell. 
- Az jó.-mosolyogtam rá.
- Igen az.-mosolygott vissza ő is rám- Na megyek megnézem hogy állnak a reggelivel.- szólt majd elindult de vissza fordult még- Jah és nyugodtan szólíts csak Mikey-nak.-majd tovább állt.
- Rendben, Mikey.- hangsúlyoztam ki a nevét, majd el nevettem magam és hallottam hogy ő is.

~*~

Kisétáltam a konyhába. Eddig fel sem tűnt de mindenki alsó nadrágban járkált a lakásban. Próbáltam nem arra gondolni hogy négy-nálam jóval idősebb- fiúval vagyok össze zárva. Ekkor Calum a vállamra tette a kezét. Biztos régóta szólongatott.

- Figyelsz?-kérdezte.
- Jah, persze bocsi.
- Gyere és egyél.- tettem amit mondott. Mindenki csendben evett, csak a rágásokat lehetett hallani.

- Mi a terved mára?- szólalt meg Ash, én pedig rá néztem.

- Hát..öhm..ma érkezik vissza a barátnőm, így össze kapom a szobánkat és várok rá. 

- Messze van innen a koleszod?- kérdezte Calum.- Ha akarod Luke elkísér.- veregette hátba a szőkét aki így majdnem bele fulladt a műzlijébe. Hevesen elkezdett köhögni, majd mikor elhárult a veszély szúrósan nézett Calumra.
Mindeközben Mikey csak evett és figyelt ránk.

- Nem szükséges..egyedül is menni fog..- ekkor Calum nézett szúrósan Luke-ra.

- Elkísérlek..- ment bele nehezen. Ennyire rossz társaság lennék? Nagyon nehezen akart bele menni..

Mindenki végzett, így felálltunk és elindultunk a dolgunkra. Én kizárásos alapon a tegnapi ruháimat vettem fel. Megmostam az arcom és egy kis korrektort meg ajakbalzsamot vittem fel. Ezek mindig nálam vannak. Luke a szokásosat vette fel. Arcát és haját eltakarta-biztos azért hogy ne ismerjék fel- egy sapkával és napszemüveggel.

- Nos, akkor mentünk srácok.-szólalt meg mellettem a szöszi.

- Oké, örülünk hogy megismerhettünk Sam!- mondták a többiek miközben kiértek az ajtóhoz.

- Én is.- mosolyogtam majd elindultunk.

~*~

- Figyelj..-szólaltam meg.- Ennyire rossz társaság vagyok?-nevettem picit majd rá néztem.

- Miért kérded?

- Reggel elég nehezen mentél bele hogy elkísérj, nem mintha bántott volna csak azért fura volt.- mondtam miközben a járdát vizslattam.

- Az nem azért volt.

- És a válasz a kérdésemre?-néztem rá felvillantva 1000 wattos mosolyomat.

- Mit is mondhatnék.. el lehet veled lenni.

- Csak ennyi?- csüggedtem le. Már csak pár lépés és oda érünk. 

- Nagyon jól el lehet veled lenni- mosolygott rám.

- Ajánlom is- nevettük el magunkat mikor oda értünk a kapuhoz. Ez egy emeletes kolesz volt. Egy nagy üveg ajtót láthattál csak a nagy szürke épület bejáratánál, ahol ha belépsz fehér falak várnak rád szürke járó lappal. Egy kis porta, ahol mindig van valaki-kivéve takarodó után- és a lépcsőház ami a szobákhoz vezet tekint még vissza rád. Van még itt lent mosdó, iroda és természetesen az ebédlő. 
Bementünk, és én a portához siettem. Megmutattam a kártyám ami igazolja hogy itt élek, míg Luke nézelődött. Az egyszerű falakon parafatáblák is voltak melyen ki voltak tűzdelve a nap érdekes hírei. Mikor becsekkoltam, megfogtam Luke karját és felrohantam a szobámig, mert láttam hogy közelednek az olyan lányok akik rögtön felismernék őt. Nem akartam hogy feljöjjön hozzám de nem hagyhattam hogy megrohamozzák. Ezek bármire képesek.
Már az ajtómnak neki dőlve csúsztam le. Ezt megúsztuk. Luke leült az ágyamra és kidőlt.

- Ennyitől kifáradtál?-kérdeztem.

- Nem csak baromi puha az ágyad.- majd megakadt a szeme a pingvines plüssömön. Megragadta és azt ölelte.

- Hé! Hagyd békén Nancy-t!- pirítottam rá. 

- Nancy?-nevette el magát.

- Ne nevess csak add ide.- de nem akarta. 

- Na jó ölelgetheted -kihúztam a fiókot majd onnan egy halom édességet kivettem és oda dobtam neki az ágyra- tessék egyél ha akarsz. Én elmentem fürödni.- fogtam pár ruha darabot és besiettem a fürdőszobába. Bezártam az ajtót- nem hinném hogy ő olyan lenne, de biztos ami biztos- majd neki kezdtem fürödni. 
Engedtem magamra a jó meleg vizet és kitisztítottam a fejem. Jó sok minden történt mostanában, szinte alig hiszem el hogy nem álmodok. Gondolataimból kiszakadva végeztem a zuhanyzással, így felkaptam a ruha darabokat-amiket behoztam- és szárítkozás után felvettem. Fekete skinny jeans-t és egy fekete-fehér, vastag csíkozású pulcsit választottam aminek még volt egy zseb az elején. A hajam még vizes volt, így megszárítottam, majd begöndörítettem. Egy kis smink-ami csak annyiban tért el a reggel használt termékektől hogy most tust és szempilla spirált is alkalmaztam- és készen is vagyunk. Az előző ruha darabjaimat betettem a szennyes kosárba, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem azon.
Ekkor megláttam Luke-ot aki már levetette álcáját. Épp falatozott. Közelebb lépdeltem az ágyhoz, hogy leüljek és csatlakozzak hozzá. Vettem a csokiból és azt kezdtem eszegetni. 
- Csinos vagy.- szólalt meg.
- K-köszi..-szólaltam meg elpirulva majd félre néztem. Szólásra emelte ajkait, de ekkor nyílt az ajtó és valaki belépett rajta..

 Nos ez pedig az ígért dupla résznek a második fele. Most se felejtsetek el magatok után nyomot hagyni. Hamarosan érkezek a következő résszel. 
xoxo, Timi

Esti séta..

Nos végre itt az új rész :) Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után, most pedig nem húzom tovább az időt jó olvasást! 

xoxo, Timi

A nevem Samantha Annie Henderson.-nyújtottam kezem.-Örülök hogy megismerhetlek!-mosolyogtam. Ekkor lekapta szemüvegét én pedig lefagytam. E-ez Ő! El sem hiszem! Légzésem felgyorsult és a szívem is hevesebben vert. 
- A nevem Luke Robert Hemmings- mosolygott és kezet fogott velem.
Elpirultam mikor észre vettem hogy keze még mindig az enyémet tartja. Automatikusan a fogásra meredtem mire ő felbontotta azt és elpirulva vette elő telefonját.
Nem csináltam semmi őrültséget. Nem sikítottam csak mert itt állt előttem, nem ugráltam örömömben-habár tudtam volna- és nem is szorítottam halálra ölelésemmel. Ehelyett csak ott álltam előtte és a cipőmet vizslattam. Hmm, mint az álmomban. Csak annyi eltéréssel hogy itt az nem fog megtörténni.
- Elfogadnám a segítséged, haza kéne jutnom. Meg adom a számom.- nézett rám majd a képernyőre.
- Ugye nem baj?-kérdezte elvégre eléggé meglepődött fejet vághattam.

- Nem, dehogy!-szóltam majd feloldottam saját kütyümet.  

~*~

Már úton voltunk. Közben besötétedett így alig láttunk az orrunkig, egy-két sötétebb utcában. Egy lélek sem járt már arra amerre mi voltunk, elvégre, rég elhagytuk a város főbb központját. Eléggé el is fáradtam de ennek jelét próbáltam nem mutatni. 
Nem is értem miért adta meg a számát mikor nem is váltunk szét. De azért örülök neki, na nem mintha bármikor is rá mernék írni. Ahhoz túlságosan nyuszi vagyok. 

Egy szót sem szóltunk egymáshoz. Feszült volt a légkör. Egymás mellett, egyszer-kétszer egymásra tekintve- ekkor mindig egymás szemeibe ütköztünk így el is fordítottuk tekintetünket- haladtunk el az utcákon. Nagyon késő volt már, fél tíz. Este tízig pedig már a koleszban kell lennem, mert nem engednek be. Még sem szóltam Neki erről. 
Ekkor megpillantottam három egymás mellett álló alakot, akik kétségbe esetten forgolódnak, de egy lépést sem mozdultak. Mikor az egyik körbe fordította fejét megláttam egy színes tincset. Meghúztam Luke pulcsijának szélét mire ő rám nézett.

- Valami baj van?- kérdezte. 

- Nem őket keressük?- mutattam azokra a srácokra akik felfigyeltek beszédünkre és fürkészték tekintetünk. 

- De! Ők azok!- szólt vidáman a fiú majd elindult barátai felé engem magamra hagyva. Nekik rontott és átkarolta őket. Valamit beszélt nekik de ahhoz hogy hallhassam közelebb kellett volna lennem, ehelyett én inkább megfordultam és távolabb lépdeltem. 

- Várj!- hallottam egy hangot majd egy kéz ragadt az enyémre. Értetlenül fordultam meg.

El engedte kezem majd elkezdte.

- Köszönöm a segítségedet, meg tudnám hálálni valamivel?- néztek rám kedves s kék szemei.

- Nem kell, igazából nem sokat segítettem azzal hogy melletted lépdeltem!- szóltam majd az órára néztem ami már tíz óra és huszonkét percet mutatott. A francba!- Illetve..nem tudom hogy kérjelek meg..öhm..tudod mit semmi!- néztem el. 
Cikáztak a gondolataim. Egy rajongó vagyok, és ezt ő is tudhatja. Nagyon hülyén venné ki magát ha megkérném had aludjak nála. Keresek valami megoldást.. majd alszok a kukák mellett. Hideg és kényelmetlen fekhelyemre gondolva megborzongtam.
- Ki vele!- mosolygott rám.
- Nem fontos..-mondtam félénken.
- De tudni karom!- erősködött. Nahát nem is tudtam hogy tud ilyen akaratos is lenni.
- Tízre a koleszban kellett volna lennem de már elkéstem.- Nyomtam arcába a telefonom képernyőjét.- Ennyi az egész. Most pedig ha nem bánod, elbúcsúznék.- mondtam majd megfordultam. 
- Várj még!- szólt és újra maga felé fordított.- Aludj ma nálunk.- ejtette ki a szavakat én meg kikerekedett szemekkel bámultam rá miközben oda jött Calum és Michael. 
- Szerintem is. Ennyivel már csak tartozunk neked miután ennyi ideig foglalkoztál ezzel itt.- bökött Calum szőke barátja felé.
- Igen! Ez csak természetes.- szólt a színes hajú és rám mosolygott.
Ashton  is oda jött majd végig nézett rajtam. 
- Ne félj, nem harapunk!- mosolygott reakciómon. 
- Hát nem is tudom..
- Akkor hol tervezted, hol alszol? A kukák mellett?- kérdezte nevetve Luke. Erre a kérdésére felkaptam a fejem és rá néztem.
- Most komolyan ezt tervezted?- nézett rám furcsállva a többi.
- Igen..- nevettem el magam.
- Na jó, nincs vita jössz velünk.- majd karon ragadott és elindultunk. 
Próbáltam ellenezni az ötletüket de nem hagytak. Csak jóízűen röhögtek erőlködéseimen, mikor már annyira ráncigáltam a karomat hogy a vállára kapott. Ebben a pozícióban a mögöttünk haladó Ashtont és Michaelt láthattam, de egy szót sem szóltam hozzájuk. Hallgattam beszélgetésüket, és vártam hogy lábaim újra találkozhassanak a talajjal.

~*~

- Letennél végre?- szólaltam meg húsz percnyi séta után. 
- Mindjárt ott vagyunk.- válaszolt.
- Ezt mondtad húsz perccel ezelőtt is.
- De most komolyan is gondoltam.- majd ezt végig mondva letett egy ajtó előtt.
- Köszönöm..-mondtam bizonytalanul majd végig néztem a csapaton. 
- Kerülj beljebb!- szólalt meg Ashton, majd kinyitotta az ajtót.
- Amúgy, hogy akadtatok egymásra?-kérdezte még mindig a göndör amíg néztük a többieket ahogy röhögve szétszélednek a lakásban.
- Hát.. bejött az edző terembe ahol tánc órám volt.- nem mertem a szemeibe nézni, nagyon feszélyezve éreztem magam és nem mozdultam helyemről. Táskámat szorongatva álltam ott.
- Huh, te táncolsz?- nézett rám mosolyogva.
- Hát igen de nem vagyok valami..- itt félbe szakított Luke.
- Igen és nagyon tehetséges!- mondta.
- Igazán?- kérdezték a többiek.
- Nem, dehogyis..- mondtam szerényen.
- Mutass valamit!- mondta Michael. 
Nem akartam előttük táncolni. Senki előtt sem táncoltam még. Nem mernék. Szótlanul álltam ott és hallgattam a néma csendet.
- Jó, ha nem szeretnél nem kell!- mondta mosolyogva Calum.
- Viszont akkor fifáznod kell velem!- mondta megint a csapat legbohócosabb tagja. 
- Ezer örömmel!- szóltam mire mindenki jobb kedvre derült. Levetettem kockás ingem és a táskámmal együtt a földre dobtam. Oda rohantam a kanapéhoz és oda leülve Michael a kezembe nyomta a kontrollert és a többiekkel együtt elnevették magukat mikor meglátták a pólómat. Többet fel nem veszem az biztos!

~*~

- Ezt nem hiszem el! Nem fogok többet ezzel játszani!- szólalt meg Michael, majd a földhöz dobta a kontrollert. Hát igen már ötödszörre én nyertem.
- Hogy-hogy ilyen jól játszol?-folytatta.
- Nem tudom. Biztos azért mert fiú testvérem van.- válaszoltam egyszerűen.
- Értem, de ez akkor sem ér.-vágta be a durcásat. A többiek csak nevettek rajtunk. Ekkor látványosan ásítottam, igen csak fáradt voltam. 
- Szeretnél aludni?- kérdezte Ashton.
- Hát ha nem probléma.- szóltam.
- Akkor gyere.- követtem, érdekes módon pedig Luke-ot már nem láttam a terepen. Biztos alszik már. 
Bementünk egy szobába ahol leültetett az ágyra és a kezembe nyomott egy hosszú pólót.
- Ez jó lesz alvósnak?
- Persze! Nagyon szépen köszönöm..-nem mertem megszólítani így csak elhallgattam.
- Ashton.- javított ki.
- Ashton.-mondtam.
- De te szólíthatsz Ash-nek is.- nevette el magát. Én is nevettem majd elbúcsúztunk és én lefeküdtem arra az ágyra ahol eddig ültem. Nem láttam sok mindent, sötét volt a szobában. Ekkor pedig elnyomott az álom.

~*~

Nem tudom hány óra lehetett, de még mindig sötét uralkodott a szobán. Kintről beszűrődött ugyan a pislákoló lámpa fénye, de nem sokat segített. A makulátlan csendet is annak a lámpa oszlopnak halk zúgása törte meg. 
Telefonomért nyúltam-hogy megnézhessem mennyit mutat, és hogy valamivel elfoglalhassam magam, mert már nem voltam fáradt-, de eszembe jutott hogy azt a táskámban hagytam. Így felültem az ágyon majd onnan elrugaszkodva indultam ki a szobából. 
Síri csend uralkodott mindenütt. Csak a légzésemet hallottam. Végig értem a folyosón amit szőnyeg borított. Ekkor valami keménynek ütköztem ami megfogta két vállam hogy ne essek el. Elsőre azt hittem hogy a fallal találkoztam, és bárcsak úgy lett volna..

- Jól vagy?- szólalt meg halkan az alak és így rögtön rájöttem hogy ki az. 

- Persze.-mondtam suttogva...

Biztosan álmodok.. 2/2

Sziasztok! Ez a rész az előző bejegyzésnek időrendjével egyszerre történik. Tehát a lány most egy időben készülődött a fiúval. Remélem megértettétek. :) Nem húzom tovább, jó szórakozást! :D

~Luke szemszöge~

Reggel korán keltem, kezdődhetett a napunk. Monoton munka, újra és újra ugyan az. Bár én szerettem ezt az életet, és én is választottam. De azért mégis jól esett volna egy kis pihenés. Épp hogy aludtunk 5 órát. Kísért ez az 5-ös szám. 

Felkeltem ágyamból, és kómásan temettem arcomat kezeimbe. Baromi fáradt voltam, így még az ajtó félfát is lefejeltem. 
Kiérve senkit sem láttam ébren. Mikey a tv előtt aludt a kanapén. Videó játéka még mindig ment. Ash előtte volt elterülve arccal a földnek. Calum pedig az ebédlő asztalon hevert. Csak én aludtam az ágyamban? Mit csináltak ezek tegnap? Kicsit már kijózanodva mentem be a fürdőszobánkba. Rohadt hideg volt ott. Még az ablakot is nyitva hagyták. Bezártam az előbb említettet majd elkezdtem készülődni. Megmostam az arcom hideg vízzel, melytől még jobban felélénkültem. Hajamat is elkészítettem és támaszkodtam kicsit a csapon. Még mindig nem hiszem el hogy itt tartunk. Olyan hirtelen jött ez az egész, de örülök hogy így történt. 

~*~

Épp kilopakodtam a mosdóból egy pohár vízzel a kezemben, és próbáltam nem elröhögni magam míg Ashtonhoz és Mikeyhez értem. Már volt ott egy másik pohár is, és egy harmadik is Calumnál. Háromig számoltam magamban, majd a pohár tartalmát a színes hajúra borítottam. Felkaptam a másikat és Ash-t is nyakon öntöttem. Rögtön felébredtek és én Calumhoz rohantam hogy őt is ebben részesíthessem. Megkapta ő is. Ott röhögtem egyedül mint egy retardált, ők pedig kómás és semmit nem értő arccal bámultak rám, kissé vizesen. Hát igen, eléggé gyerekes vagyok. 

Abba maradt nevetésem, és bosszúsan néztek rám.

- Ezt miért kellett?-túrt morcosan göndör fürtjei közé Ash.

- Mert engem kihagytatok valamiből tegnap.- válaszoltam azért még mindig mosolyogva előző tetteimtől.

Kérdőn néztek rám majd egymásra. Egyszerre csak kitört belőlük a röhögés, Calumot leszámítva aki a tarkóját vakargatta.

- Mi van?-kérdeztem értetlenül.

- Semmi-semmi..-mondták ijesztően egyszerre és még mindig mosolyogva.

- Ki vele!-nagyon kíváncsi voltam. De nem akarták elmondani.

- Hát jó, akkor megeszem a maradék nutellát.- mind kikerekedett szemekkel néztek rám. Önelégült képet vágtam mikor elrohantak mellettem, egymástól tolongva hogy megkaparintsák az üveget. Mikor rátaláltak nem volt már benne semmi. Mosolyogva és az előbb említett finomsággal meg kent kenyeremet majszolva léptem oda hozzájuk.- Aki korán kel aranyat lel.-mondtam majd betömtem az utolsó falatot. 

Mikey szomorúan vette tudomásul hogy erről lemaradt. Ashton tovább kutakodott valami ehető után, Calum pedig nekem rohant ezzel eldöntve minket így elestünk.

- Hogy tehetted ezt?-kérdezte és láttam szemeiben hogy nagyon éhes arra a mogyorókrémre.

- Én is éhes voltam.-mondtam mire már mellettem térdelt.- Hozzak még egy üveggel?-ajánlottam fel mire elmosolyodott.

- Nem állok útjába döntésednek.- röhögött, majd felállva engem is fel segített.

Bementem szobánkba és elkezdtem felöltözni. Fekete két térdénél kivágott nadrág, fekete You Complite Mess-es ujjatlanom, és egy fekete kapucnis pulcsi. Szóval a szokásos. Napszemüveget és sapkát vettem fel majd még a kapucnimat is felhúzva léptem ki és mentem a konyhába. A göndör épp palacsintát készített, és alig hogy épp le tette az elkészült szeletet Mikey már kapta is el és tömte magába. 
- Akkor mentem, majd jövök.- mondtam és elindultam egy közeli kis bolthoz. 
Már 10 perce London utcáit róttam mikor oda értem végállomásomhoz. Szerencsére nem szúrtak még ki, még. Beléptem a boltba ahol maguktól nyíló ajtók voltak és hangot adtak ki ha valaki épp érkezett, ezzel jelezve az ott dolgozóknak. Megfogtam két üveget abból a masszából amit annyira imádunk és a pénztárhoz sétáltam. Gyorsan kifizettem majd megvártam míg az eladó egy szatyorba teszi a blokkot és a kifizetett árut. Megfogva azt köszöntem el és indultam haza olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam. Ugyanis nem igazán akartam hogy meg rohamozzanak a rajongók.
Beérve a házba levettem Vans-omat, majd kapucnimat letolva indultam be a konyhába és raktam le a pultra a szatyrot.
- Tessék, kettőt is hoztam.-mondtam miközben levettem a sapkát és szemüveget fejemről. Calum oda pattant és ki is bontotta az egyiket. A többiek már gondolom rég ettek, mert már nem volt sok a tányérjukon. Calum csinált magának pirítóst és azt kente meg. Én leültem és telefonommal bajlódtam amíg ők be nem fejezték táplálkozásukat. 

~*~

Végre bent voltunk a stúdióban és próbáltunk fel venni pár dalt. Bár nem ment az olyan könnyen. A srácok fáradtak voltak, én is, még is bírtam. Most komolyan, mit csinálhattak ezek tegnap? Ezen törtem a fejem mikor kiléptem a fülkéből, ugyan is az én anyagom már meg volt. Most Ashton és Michael ment be és próbálták meg újra felvenni a részüket. Amíg bent voltak kaptam a lehetőségen és kifaggattam Calum-ot, aki még mindig kómás fejet vágott de kezében gőzölgő kávéja már kezdte fel ébreszteni.

- Szóval? Mi történt tegnap?-kíváncsiskodtam és közelebb hajoltam hogy halljam mit mond.

- Tényleg semmi.-kezdett bele de most már mérgesen néztem rá így kénytelen volt elmondani.- Csak videó játékoztunk és nassoltunk. Meg egy kicsit ittunk is..

- És ezen röhögtetek annyira a reggel?-kérdeztem- Ne hidd hogy ezt beveszem.-mondtam erényesen de aztán vissza vettem.

- Hát történt egy kis gond.

- Mi?

- El-eltéptem a plüss pingvinedet.-bökte ki.

Kikerekedtek a szemeim.

- Mit tettél vele?-kérdeztem tőle.

- Nyugi megcsináltatom..-szólt- És sajnálom.

- Hát ha olyan lesz mint új korában, akkor megbocsájtok.-fontam keresztbe kezeimet mellkasom előtt és röhögtem el magam, majd a vállamba bokszolt egyet és én viszonoztam azt.

- Akkor értem hogy miért csak ők röhögtek.-mutattam az éneklők felé mosollyal a képemen.

- Hát igen.- nevette kicsit el magát. 
Ez ennyiben maradt. Calum megitta maradék kávéját, míg én végig telefonoztam. Végül sikerült egy nagyon jó anyagot összedobni.

Épp a folyosókon lépkedtünk haza felé indulva, mikor kipattant egy remek ötlet a fejemből.

- Hé, srácok!-szólaltam fel mire mind felfigyeltek rám.- Menjünk már el sétálni a városba!-mondtam lelkesen.

- Hmm-morogtak egyszerre.- Nem is olyan rossz ötlet!-állt az oldalamra Ash- Úgy is csak otthon punnyadnánk én meg már unom hogy folyton ott dekkolunk.

- Jó, miért is ne!-szólt Mikey is.- már hárman meredtünk Calumra aki végül megadta magát.

- Induljunk- szóltunk egyszerre, és bevetettük magunkat a késő délutánba.

~*~

Ezt nem hiszem el! El vesztettem a többieket és nem tudom merre menjek haza. És pont most kellett a többiek telefonjaiknak is lemerülni...Ezek nem töltik? Nem érem el őket és egyedül vagyok a városban. Még jó hogy álcázva tartózkodom itt és hogy kezd már sötétedni. Elindultam egy irányba. Most 6 órát mutatott a telefon. Már otthon kéne lennünk. Nem is volt ez olyan jó ötlet. Úgy döntöttem hogy útba igazítást kérek. Körül néztem és egy épületet láttam meg. Egy edző termet. Besétáltam és egy terem felől zenét hallottam. Kihalt volt a helyiség és csak onnan szűrődött némi fény. Még a recepción sem voltak. Miután megláttam egy nyitva tartási táblát, megállapítottam hogy már az edző termi része bezárt és ilyenkor már csak tánc órák vannak. 

Követtem a fényt-mely közeledésemtől egyre erősödött- majd megálltam a nyitott ajtóban és a táncosokat bámultam. Telefonom képernyőjére néztem. Elvileg már vége van. Mikor felnéztem egy lányt láttam meg aki engem bámul érdeklődve. Ahogy észre vette hogy tekintetem rá emeltem, elfordult kis pírral az arcán-mint akit rajta kaptak valami csíntalanságon- és rögtön folytatta ott ahol a többiek tartottak. Nagyon ügyes, nem várt míg egy másik sort hadar el az énekese a számnak rögtön tudta mi jön. Hmm, és ahogy elnéztem jól is mozgott, bár én nem értek hozzá de nekem tetszett. Véget ért a szám és mindenki sietősre fogta. Még mindig ott álltam az ajtóban. A tanár a laptopjával babrált majd Az a lány lassan oda sétált hozzám. Szemeit néztem melyek gyönyörű kékes színben pompáztak, és szerintem ő is próbálta az enyémeket-nem sok sikerrel a napszemüveg miatt- fürkészni, mert nagyon kíváncsian fordította rám tekintetét. Pár percig csöndben álltunk ott.

- Öhm..Szia! Segíthetek valamiben?-kérdezte és kicsit szégyenlősen elnézett, majd vissza pillantott rám. Aranyos hangja volt. Épp szólásra nyitottam szám mikor megcsörrent telefonja. 

- Bocsánat!-szólt gyorsan.

- Semmi gond, vedd csak fel nyugodtan.-mosolyogtam rá. Felvette a még mindig csörgő készüléket és kicsit elfordult. Így nem volt nehéz észrevennem hogy 5SoS rajongó. Ugyan is elárulta a tokja.

Csak a sárga kört és a benne lévő 5 vonalat láttam ahogy idegesen markolta azt. Ekkor végig néztem rajta. Haja magas copfba volt kötve ami még így is hosszú volt és szép, talán szőkésebb barna színű. A ruhái teljesen passzoltak enyéimhez. Fél vállán lógott a jó öreg Converse táska -amire vigyázva volt- és még egy vörös kockás ing. Elég magas is volt, az orromig ért. 
Amikor letette a telefont és vissza fordult megláttam a pólója feliratát. De hisz ez pont olyan mint ami most is rajtam van. Rögtön rájöttem hogy nagy valószínűséggel én vagyok a kedvence és ettől önelégült fejet vágtam. A lány pötyögött párat a képernyőn majd azt lezárva vissza nézett rám. 
- Szóval, miben segíthetek?-mosolygott rám. Haláli aranyos volt ahogy gödröcskéit megláttam.- Eltévedtél?-kérdezett újra.
- Jah, öhm.. igen eltévedtem. A barátaimmal eljöttünk sétálni de valahogy elszakadtunk egymástól és nem találom őket.-mondtam el a történteket.
- Értem. Telefonon próbáltad már elérni őket?- kezdett feloldódni, ahogy én is.
- Igen, de mind a háromnak le van merülve. 
- Nos, jól ismerem a várost, esetleg ha szeretnéd segíthetek megkeresni őket.-bólintottam- A nevem Samantha Annie Henderson,-nyújtotta kezét- örülök hogy megismerhetlek!-mosolygott.
Pont ekkor sétált ki a tanár tőlünk elköszönve, majd megkért hogy kapcsoljuk le a lámpát ha végeztünk. Levettem szemüvegemet és a lányra mosolyogtam-miközben kezet fogtam vele-aki teljesen lesokkolt.- A nevem Luke Robert Hemmings, úgy szintén örülök a találkozásnak.- ejtettem ki a szavakat majd vártam a reakcióját....

Ha tetszett hagyj nyomot magad után, esetleg iratkozz fel. Nem harapok :D  
xoxo            Timi

Biztosan álmodok.. 1/2

Nem említettem de a tanár eléggé pikkelt rám már az év közepe óta. Nem tettem ugyan addig semmit, és talán kedvelt is, de azzal mindent elrontottam nála. Na nem mintha bánnám. 
Rám nézett megérkeztével én pedig pimasz mosolyra húztam szám. Másik énem lépett fölénybe, a pimasz és ravasz. Mérgelődve ült le asztalához és helyezte ki könyveit, tollait. Hihetetlen hogy milyen gyerekes egy tanár, de ezzel csak nekem csal néha mosolyt  az arcomra. 
És hogy valójában mi is történt? Hát az nem túl bonyolult.. most el is mondom. Igazából nagyon akartam félévkor szín ötös lenni csak hogy a szüleim büszkék lehessenek rám. Mindenből a kiszemelt jegyre álltam, még történelemből is megadhatta volna nekem az áhított osztályzatot, de nem tette. Azt mondta nem viselkedtem elég jól az óráin és beírta a négyest. Na itt elborult az agyam. Mi az hogy nem írja be az ötöst? Annyira dühös voltam hogy barátnőmet magammal rángatva mentem el a házához késő este, hogy tojással dobálhassam meg. Meg is tettem, és be kell hogy valljam, jól esett. Barátnőm csak végig nézte a felét produkciómnak majd ott hagyott. Kedves. Annyira bele éltem magam hogy túl későn reagáltam és észre vett az a drága pedagógus. Észbe kaptam, így röhögve szaladtam hazáig, ám a másik nap ő röhögött a képembe mert hármast írt be történelemre. Mondhatom haragudtam rá, de teljesen megérte. Hát nagyjából ennyi. Ilyen balhékban pedig bármikor benne lennék, elvégre baromi jól szórakoztam.
Végig szenvedtem napomat ebben a csodálatos iskolában, ami azért annyira nem olyan rossz leszámítva a dohány és alkohol szagát ami terjeng az épületben.
 Utolsó órám után felkaptam cuccaimat és haza indultam. Ma nincs programom, így ledobtam a cuccaimat az asztalomra mikor beléptem szobámba. Elővettem a tanulni valókat és túl estem rajtuk. Miért ilyen nehéz ez a rohadt matek? Nem sokat értek hozzá. 
Mikor végeztem, felfogtam hajamat egy kontyba. Már nem volt olyan hullámos mint ahogy reggel hagytam. Elővettem gitáromat és gyakorolni kezdtem rajta. Teljesen magával ragadott egy dallam és órákon át játszottam, énekeltem, és természetesen le is jegyeztem.
Mikor telefonom megszólalt, jelezvén hogy üzenetem érkezett, magamhoz emeltem és láttam hogy az mennyit mutat. Eléggé elrohant az idő, már hét óra volt. Letettem drágaságomat a helyére majd össze készültem a fürdéshez.
Beléptem a kék csempével rendelkező kisebb fürdőszobába és letettem holmimat a szekrényre. Neki kezdtem a zuhanyzásnak és közben megint csak énekeltem, s mivel az ő számukat daloltam eszembe jutott Ő is. Hamar elkészültem és már a Spongebob-os pizsamámban feszítve ültem le az ágyamra. Látnom kellett az arcát így feloldottam telefonom, mivel Ő volt a háttérképem. Ekkor jutott eszembe hogy nekem valaki üzenetet is küldött egy órája. Nos igen jó sokáig szeretek fürödni, nem kis árvizet okozva ha kádban történik eme cselekedetem. 
Barátnőm írt hogy két nap múlva vissza utazik. Már hiányzott így örültem a hírnek. Lezárva telefonom vettem elő laptopom és kapcsoltam be.
Szokásos lejátszási listámat hallgattam miközben a Facebookon édesanyámnak pötyögtem be, mi történt ezen a héten. Csak így egyezett bele abba hogy ilyen messzire repülhessek tanulni, engem pedig ez a kitétel nem zavart. Mikor már beszámoltam és egy ideje videókat néztem, egyszer csak megkordult a gyomrom. Basszus-gondoltam-ma még nem is ettem semmit csak ittam egy kávét. Gyorsan felugrottam és lesiettem a menzára, némi étel maradék reményében. Találtam is még egy kis kihűlt spagettit. Meg melegítettem és azt falva ültem a kihalt étkező helyiségben. Hamar megettem így beraktam az edényt a mosogatóba és el is mostam. Egy nyomot sem hagyva magam után mentem vissza szobámba. Laptopomat kikapcsoltam, majd elmentem fogat mosni. 
Fülesemet felhelyezve indítottam el a telefonomon újból a korábbi lejátszási listát, majd bebújtam az ágyamba és álomba szenderültem. Több-kevesebb sikerrel..
Reggel arra keltem hogy telefonom megint csak eszeveszettül ordít mellettem így befogtam száját, majd éjjeli szekrényemre helyeztem. Felálltam és megismételtem a tegnapiakat csak a reggelit kihagyva, eléggé korán volt még. Megint a tegnapi nadrágomat vettem fel, hozzá pedig egy fehér crop toppot amin egy nagy smiley volt. Hajamat kifésültem és eloszlattam. Nem volt kedvem mást elkészíteni, pedig még időm is lett volna rá. Egy szürke sapkát húztam rá, és készen is álltam a mai napra. 
Leindultam reggelizni és beálltam a sorba a sok, még kómás és pizsamában állókhoz. Ilyenkor még sokan csak háló ruhájukban jöttek le és aztán öltöztek át. Nem egyszer jöttem így le én is, mint például a tegnap. 

 ~*~

Már az iskolában voltam és vártam hogy kicsengessenek. Nagyon izgatott voltam, ez volt az utolsó órám. Doboltam kezeimmel a padomon amíg vártam azt a fülsüketítő hangot megszólalni. Engem mintha puskából lőttek volna ki-mikor megszólalt-hagytam el a termet. Mint ahogy korábban említettem, péntek van. Ez azt takarja hogy tánc órám van ma. És mivel én nagyon szeretek táncolni is, mindig nagyon várom. Haza is értem, mehetett a készülődés.

~*~

Készen álltam. Hajam egy magas copfba volt fogva, és öltözetem is változott. Szürke skinny jeans-t viseltem, aminek kicsivel a térde fölött volt vágás, mind a két szárán. Fekete ujjatlannal állt rajtam, melyen ez állt: 

Hát, igen..le sem tagadhattam volna hogy ki is az én kedvencem. De ki akarta volna? Ha valakinek nem tetszik a szájába lépek...

Elindultam ahhoz az épülethez ahol a tánctanárom, Amey, hip-hop-ot tanított lelkes diákjainak. Beértem apró termünkbe és ledobtam a cuccaimat.

 Jártak hozzánk kicsik, nagyok, felnőttek. Vegyesen. Egy össze tartó kis csapatba cseppentem bele szeptember elején, akikre számíthatsz ha bajban vagy, bár nem nagyon voltam jóban a többiekkel. Semmi gondom nem volt velük és nekik sem velem, de nem nagyon tudtam velük beszélni, míg meg nem szoktam őket. Az elején még táncolni sem mertem, inkább ültem a földön és néztem ahogy ők gyakorolnak.

Elkezdtük a gyakorlást, de előtte bemelegítettünk. Röhögve tanultuk az új mozdulatokat, elvégre valaki mindig elbénázott valamit és akkor hangos nevetésben tört fel, mi meg úgy szintén. Az óra végénél észrevettem hogy egy napszemüveges, sapkát és kapucnit viselő, baromi magas fiú áll az ajtóban. Telefonját nyomkodta, és úgy láttam igen csak ideges. Meg álltam és bámultam. Mikor újra felnézett és meglátta ezt rögtön elfordítottam a fejem és becsatlakoztam oda ahol épp tartottunk. Véget ért a szám, s ezzel az óránk is. Mindenki elbúcsúzva rohant kifelé, én pedig lassan, komótosan felkaptam táskámat és telefonomat majd a fiúhoz sétáltam. Lenézett rám és ott álltunk csöndben, perceken keresztül. 

-Öhm..Szia! Segíthetek valamiben?-kérdeztem szégyenlősen, ezzel megtörve a csendet.

 A srác nagyon ismerős volt. Épp szólásra nyitotta száját mikor észre vettem hogy egy vékony kis karika van benne. Már majdnem megszólalhatott de megcsörrent a telefonom. 

- Bocsánat!-nyögtem oda gyorsan.

- Semmi gond, vedd csak fel nyugodtan.-mosolygott rám. Az a mosoly eszméletlen helyes volt. Még jobban ismerőssé vált számomra ez az alak de nem gondoltam bele semmi hirtelenbe. Felvettem készülékem és kicsit elfordultam....

Meg is hoztam az első fejezet felét. Ha tetszett hagyj nyomot magad után. :)                                                          

                                                                                      xoxo Timi