Ott álltunk egymással szemben. Szinte már neki simultam. A cipőmet vizslattam, nem mertem a szemébe nézni. Pedig gyönyörű kék szemei voltak, melyek most csillogtak, ha olykor-olykor felpillantottam. Szőke haja tökéletesen állt mint szokott. Az öltözete se volt másabb mint az átlagos, fekete nadrág mely mindkét térdénél ki volt vágva, Nirvanás póló, és fekete Vans-os cipő, de így volt tökéletes. Néma csend volt, túl nagy csend. Megdermedtem, nem bírtam mozdulni. Ekkor végig simított a karomon majd a végén megfogta remegő kezem. Ekkor felkaptam rá a tekintetem és a szemeibe néztem. A pillantása belém hatolt. Néztük egymást mikor magához rántott így még közelebb kerültem hozzá. Ekkor közeledni kezdett felém. Becsuktam szemeimet és hagytam átadni magam a csóknak. Már majdnem össze ért ajkunk mikor hangos ricsaj törte meg eme idilli pillanatot. Egyre hangosabban és hangosabban, mire kipattantak a szemeim. Már megint egy álom, egy álom vele. Egy a sok közül, bár ez az első amiben ennyire közel "kerültünk" egymáshoz. A telefonom még mindig idegesítően zúgott az éjjeli szekrényem sarkán, így elhúztam képernyőjét mire az elhalkult. Az idő reggel hatot mutatott. Mehet a reggeli rutin! Nem állt az sokból így csak fogtam magam, felálltam az ágyamból majd azt megágyazva léptem be a fürdőszobámba. Hajamat felkötöttem egy magasabb lófarokba és megmostam az arcom. Támaszkodtam a csapon és a tükörben néztem arcom amiről a víz cseppjei épp lefolytak. Nem akartam elhinni hogy még mindig ezek az álmok kínoznak, mert bár más örülne ennek, de én csak szenvedek ezektől mert igazából sosem láthatom Őt. Gondolataim közepette megtöröltem arcom majd lendületet vettem magamon és felkentem pár vackot amiket mások úgy hívnak hogy reggeli arckrém vagy mifene. Nem vagyok túl lányos de azért ilyeneket még én is használok. Mikor ezzel végeztem vissza tértem szobarészemhez. Az én, azaz a mi szobánk szürke falakat kapott és nem volt különösebben másabb a többiekétől. Két ágy és íróasztal, na meg szekrények. Oda sétáltam a ruháimat tároló kis szekrényhez majd onnan kivéve felvettem a fekete farmeromat amely olyan volt mint az Övé csak női kiadásban. Az ACDC-s pólómmal és a Vans-os fekete cipőmmel párosítottam. Nos igen full fekete voltam, kivéve a pólóm mert az szürke. Nem is nagyon voltak más színű ruháim, néha elő fordult néhány piros esetleg zöld darab is, bár azokat nem nagyon hordtam. Majd jöhetett a smink. Csak korrektort használtam most különösen kicsi táskáimra, majd egy kis tust, szemceruzát, végül pedig szempilla spirált. Ajkaimra eos ajakbalzsamot kentem fel. Hosszú szőkés barna hajamat végül pedig kiengedtem, megfésültem és begöndörítettem. Egy nahát, piros kendőt kötöttem hajamba, így mikor a tükörben megláttam magam úgy néztem ki mint Ashton, lány kiadásban. Hajamat fellebegtettem így szép sorban hullottak le a loknik vállaimra. Készen is volnánk. Mivel Londonban most egész jó idő van ezért csak a bőr dzsekimet kaptam fel, majd táskámat hátamra véve léptem ki az azért még kicsit hideg tavaszi éghajlatra. Otthon, Ausztráliában anyu mostanra már biztos alszik. Egyébként ahol lakok az egy kollégium. Még Augusztusban érkeztünk a csere diák program segítségével. Persze egyedül vagyok a szobámban mert az én egyetlen barátnőm Melany haza utazott családi okok miatt. Más barátaim pedig nincsenek itt sem, otthon sem. Az osztályban is csak néhány emberrel beszélgetek de ők inkább olyanok is. Csak néha hozzám szólnak én meg vissza, de nem osztok meg velük semmi titkosat magamról, mert egyszerűen nem bízok meg bennük. Meg hát eléggé bajosak, na persze nem mintha én nem lennék az, de ők a korukhoz képest már most isznak és drogoznak is, ezt kicsit sem szégyellve.
Az iskolától már csak egy sarok választott el, de mielőtt végleg oda értem volna, bementem szokásos kávézómba, és rendeltem egy tejeskávét. Most már azt szürcsölgetve léptem be az osztály termünkbe. E terem fehér falakkal és kopott barna padlóval rendelkezett. A padok újak voltak bár a diákoknak köszönhetően már nem lehetett rajtuk észre venni hogy csak egy hónapja érkeztek.Leültem a helyemre és a táskámat a másik székre dobtam ahol drága barátnőm helye volna, majd befejeztem kávémat.
Vártam a tanárt miközben az osztálytársaimat figyeltem akik ordibáltak és ide-oda szaladgáltak. Tizenhárom évesen ilyenek a kölykök, de én mégsem mutattam az efféle viselkedés fikarcnyi jelét sem. Én vagyok a magamba fordult csendes, még is bunkó lány. Pedig ez nem igaz, bár ezt veszik le a külsőm miatt. Szerény vagyok és csak akkor oldódok fel ha már eltelt egy kis idő az új emberek körében. Oldalra tekintettem és ott ültek az osztály kemény legényei. Szívtak valamit, amiről nem volt nehéz kitalálni hogy mi az, elvégre idétlenül röhögtek és mosolyogtak. Az egyik még ki is feküdt, még jó hogy a padon és nem a földön, mert akkor megrugdosták volna. Bár kitudja lehet többet fel sem kel onnan. Ekkor belépett a tanár és rögtön, szúrós szemekkel rám nézett. Még mindig....
Na sziasztok!:D Remélem tetszett, ha igen akkor hagyj nyomot magad után! Nem tudom hogyan gondoljátok de szerintem eléggé hosszúra sikeredett ez a prológus..nagyjából pedig ilyen hosszúak(ha nem hosszabbak) lesznek a részek is. Hát akkor ennyi.
xoxo Timi
