Elmaradt találkozó...

Eszméletlenek vagytok! Már 1500 megtekintésen vagyunk túl! Nagy szám ez! Valamint szeretném megköszönni az 5 rendszeres olvasónak is a feliratkozást! :) Szóval itt a nagyon-nagyon elhúzódott új rész, jó olvasást! :)

Péntek. Végre a hét végére értünk. Fáradtan nyitottam ki szemeim a tegnapi későn fekvés végett. Viszont kénytelen voltam. Iskolába kell mennem, el kell készülnöm és jó pofát kell vágnom hozzá. 
-Már csak egy nap, bírd ki Sam!-biztattam magam. 
Nagy nehezen kivergődtem az ágyamból és annak dőlve a földön ülve kötöttem ki. A takaró rá volt csavarodva a lábamra, úgy álltam fel miután megembereltem magam. Letekertem a paplant és megágyaztam. Megdörzsölve szemeimet léptem oda a szekrényemhez, kivettem onnan a mai szettemet, s mint mindig, ez most sem különbözött a szokásostól. Fekete farmer, pingvin mintás póló-ami eszméletlen cuki volt- és a jó öreg Vans. Miközben öltöztem, akaratlanul is az ismeretlen telefon szám tulajdonosán járt az eszem. Fogalmam sem volt hogy ki lehet, de biztos csak szórakozott velem valaki az iskolából.
Ma reggel nem zuhanyoztam, úgy voltam vele hogy tánc előtt elég lesz, majd felfrissít az iskola után. Hajamat kifésültem és egy sapit húztam fejemre. Eligazgattam a fürtöket és készen álltam. Barátnőm még csak ekkor kászálódott ki az ágyból. Álmos fejjel, rólam tudomást sem véve lépett be a mosdó ajtaján. Nem foglalkoztam vele, tettem tovább a dolgom. Bepakoltam a táskámba és felvettem a fekete bőr dzsekim. Már csak a fejem maradt hátra. Nagyon fáradt voltam így követtem Melodyt és én is besétáltam a fürdőbe. Megmostam arcom és megtöröltem. Ezután következhettek a kenceficék. Miután ezzel végeztem vissza sétáltam és a maradék időmet az ágyamon pihenve töltöttem reggeliig. 

~*~

Utolsó óráról csöngettek ki mikor letámadt egy srác. Sajnos tudtam hogy ki az, de tettettem hogy nem. Drake, az a fiú volt aki a nőcsábász szerepét töltötte be a suliban. Nálam jóval idősebb, 17 éves. Nem is tudnám a nevét ha Mel nem mesél róla. Nem akartam elhinni hogy én lettem a suli alfa hímjének az új célpontja. Minden lányt elcsábít és emiatt úgy gondolja neki senki sem akadály és bármit avagy bárkit megszerezhet magának. 
- Van egy rossz hírem, engem nem fogsz.-gondoltam magamban.

- Szia cica.-szólt hozzám és kacsintott egyet. Majdnem elröhögtem magam, de nem, tartottam a kemény arcomat.

- Szia.- köszöntem, majd visszafordultam a szekrényem felé. Látszólag nem tetszett neki az hogy nem szóltam többet és nem ájultam el a "hű de menő csávó" imidzsétől. Próbáltam nem tudomást venni róla és tovább pakolásztam. De újra próbálkozott.

- Nem fájt amikor leestél a mennyből? Mert egy igazi angyal vagy!- ennél a kérdésénél úgy kitört belőlem a nevetés hogy elmosolyodott a fiú. Lehet azt hitte előbbre jutott.

- Jézusom, azt hiszed ez majd beválik?- kezdtem bele, mire a fiú elkomorodott- Azt hiszed ezzel már is az ágyadba csaltál? Adok egy tanácsot, akadj le rólam és ne vesztegesd az idődet. Menj és fuss egy másik lány után vagy amit akarsz csak szállj le rólam.- mondtam nyersen és ott hagytam a kissé lefagyott srácot.

Hazáig zenét hallgattam és áldtam az eget hogy péntek van. Fárasztó napom volt, főleg úgy hogy Drake még jobban bele rondított. A szobába beérve ledobtam a hátizsákomat és leültem megírni a házi feladataimat. Közben azon járt az eszem hogy hol lehet Melody. Jobban bele gondolva csak órákon láttam de a szünetekben felszívódott. Kíváncsi voltam mi ez a hirtelen változás, de nem tettem semmit. Biztos dolga volt. 

Befejeztem a tanulni valókat, majd az órára pillantva lementem enni. Egyedül ültem a szokásos padnál és bámultam a fehér falat ami elém tárult. Ekkor Mel ült le velem szembe és tette le a tálcáját. 

- Szia!- kecsegtette meg 1000 wattos mosolyát.

- Szia..mi ez a nagy öröm?

- Semmi, csak boldogan keltem fel.

- Aha..-itt eszembe jutott a reggeli feje amint végig sétál a szobán és olyan arcot vág mintha bárkit meg tudna ölni a pillantásával a korai kelés miatt. 

- És hol voltál ma egész nap?-tértem rá a lényegre.

- Hát iskolában te butus.- nevette el magát és tovább folytatta az evést. De én nem hagytam annyiban.

- Azt tudom, az órákon láttalak de a szünetekben nem.- igazából nem zavart hogy nem töltötte velem az órák közötti perceket mint eddig, de kíváncsi voltam mit csinált.

- Na jó, mi ez itt? Vallatás?- akadt ki.

- Nyugodj már le, csak kérdeztem valamit.- szóltam fölényesebben. Nem értettem mi ez a kirohanás.

- Hát ne kérdezz semmit, nem tartozik rád!

- Jól van, bocs hogy élek.-forgattam meg a szemeim. Erre semmit nem szólt csak tovább ette a salátáját. Mivel én hamarabb voltam az ebédlőben, ezért előbb végeztem az ebéddel. Nem volt aznapra semmi más dolgom csak az esti táncóra..és a póló haza juttatása. Minden esetre most még nem foglalkoztam a dologgal, csak Melodyt ott hagyva mentem fel a közös szobánkba és álltam be, a reggel magamnak jól megígért meleg víz alá. Végig folyt rajtam és ellazította izmaimat. Röpke 10 perc után dörömböltek az ajtón hogy igyekezzek mert mások is szeretnék használni a fürdőszobát, így a hajamat is megmostam utoljára, majd elzártam a vizet. Egy törülközőt végig csavarva magamon álltam a tükör elé ahol kis híján szívrohamot kaptam a rám vissza tekintő arctól. A sminkem amit reggel kentem fel magamra teljesen elmosódott. De mit is vártam. Lemostam a maradványokat és egy fésűvel megszabadítottam hajamat a benne lévő gubancoktól. Végül megszárítottam, és kinyitottam az ajtót. Mel mérgesen loholt be oda-engem majdnem fellökve ezzel-, én pedig szekrényemhez léptem. Kivettem onnan egy- mily meglepő- fekete hosszított derekú farmert és egy fehér atlétát aminek az ujjánál mélyen ki volt vágva mindkét oldalt. Ledobtam őket az ágyra, majd fehérneműt vadásztam. 

Miután felvettem a ruhadarabokat, beálltam barátnőm mellé a fürdőszobában. Egyik kezével a csapra támaszkodva sminkelte magát, a tükörhöz közel dőlve. Nem foglalkoztam vele, felfogtam hajam egy magas copfba majd a pólómat betűrtem a nadrágomba és kicsit kihúzogattam minden irányból. Rólam sem maradt le a smink , ugyan annyi került rám mint reggel. Se több, se kevesebb. Vissza mentem az ágyamhoz majd össze szedtem a cuccaimat és bepakoltam a táskámba. A póló is bele került. 
Mivel kint elég hideg van még és estére még jobban lefog hűlni az idő, ezért egy rám kétszer nagyobb méretű, kékes-zöldes kockás ing is került. Indulásra készen álltam mikor barátnőm kiállt elém egy nagyon rövid, testhez simuló pink ruhában. Szőke haja ki volt vasalva és erős sminkje volt. Nagyon meglepődtem rajta. Sosem láttam még így.

- Nos? Hogy festek?-kérdezte kicsattanó boldogsággal.

- Öhm..csodásan? De hova mész ennyire kicsípve?

- Csak bulizni.-mondta majd egy kis fehér táskába kezdett pakolni.

- Aha, értem. És kivel?- Most inkább nem említettem meg hogy csak 13 éves de semmi gond..

- Senkivel, csak néhány osztálytárssal. 

- Hát jó.-mondtam majd kinyitottam az ajtót majd még egy "Szia"-t odaköpve bezártam azt. Bedugtam a fülem és elindultam a kisboltba, ahol vettem vizet, majd onnan azzal kilépve fő úti célomat vettem irányba.

~*~

Szerettem ide belépni, sok mosolygós emberrel találkozhattál. Itt mindig boldog mindenki. Még ha nem is ismerem az összes ide járó embert, azért jó ide jönni.

- Szia Grace!- szóltam a recepciós lánynak majd meg sem állva a terembe vettem utamat. 

- Szia Sam!- szólt utánam. Mindig korán érkeztem így volt időm bemelegíteni, közben pedig a saját zenémet hallgathattam. Lepakoltam és kezdtem is a nyújtózkodást. Nem tartott sokáig, mindig hamar meguntam. De kellő képen bemelegítettem így leültem a földre és megint a zene világába merültem. 
Lassan szállingózni kezdtek be a terembe a többiek, így elpakoltam a telefonomat és köszöntöttem őket. Kicsivel később a tanárunk is megérkezett és önálló bemelegítést szabott ki, amíg ő össze szereli a dolgokat. Mindenki csapatokra osztódott és én pedig egyedül maradtam. Csak leültem a táskám mellé és néztem ahogy a többiek nevetgélve nyújtózkodnak. 
Egy kis idő után már egy új koreográfiát tanultunk. Már a helyünk is megvolt. Én voltam középen és V alakzatban álltunk. Mindig elől álltam de nem a középpontban, így most ez fura volt nekem. 
Miközben már zenére gyakoroltunk a találkozón járt az eszem. Ma még semmi ehhez kapcsolódót nem észleltem és kétlem hogy történne bármi is. 
Eközben egyre gyorsabb és gyorsabb ütemre mozogtunk míg egy lány elesett és feljajdult. Mindenki leállt és oda fordult. Amey, a tánctanár oda sietett a lányhoz akinek még a nevét sem tudom-ez van akkor ha szociális analfabéta vagy- és megvizsgálta mije fáj. Ezután mivel úgy is csak 10 perc volt hátra az órából elküldött minket, ő pedig mentőt hívott a lányhoz. 
Össze pakoltam és mindenki előtt léptem ki az ajtón. Elköszöntem Gracetől és elindultam ahhoz a házhoz amiben a 4 fiú lakik. Grace egyébként egy 26 éves, barna szemű barna hajú lány. Hihetetlen kedves és mindig vidám. Néha úgy viselkedik mint a második anyám és ha akkor még idegesítő is, én azért nagyon szeretem őt.

~*~

Ott álltam a kapu előtt. Már sötét volt. A bal karomat fogtam és a házat bámultam. Nagyjából 15 perce állhattam ott. Féltem hogy zavarni fogom őket, hogy nem kívánatos személy leszek. De beszélni sem mertem volna. 

Még 5 perc után elengedtem a karom és oda sétáltam az ajtóhoz. A csengőhöz nyúltam, majd inkább visszahúztam. Elakartam menekülni. Nem megy ez nekem. 

- Olyan béna vagyok.-gondoltam magamban.

Végül arra jutottam hogy csak oda adom a pólót és megyek. Ez löketet adott és megnyomtam a csengőt. Pár másodperccel később nyílt az ajtó és cipőmről felnézve egy Ashtont láttam meg. 

- Sam! De jó hogy itt vagy! Hol voltál eddig? Jó sokáig nem jelentkeztél. Gyere be!- mutatott hátra.

- N-nem! Én csak..-és már ott sem volt. Sóhajtottam és bezártam magam után az ajtót. Levettem a cipőm majd a táskámmal a hátamon beljebb lépdeltem és a szememmel a göndört kerestem. 

- Sam! Hát te?- jött oda Calum.

- Izé..én csak..- ekkor már mindenki ott volt.

- Én csak vissza hoztam a pólót!- majd kivettem a táskámból és Ashton kezébe nyomtam.- Kimostam.

- Oh, köszi. Ez igazán kedves, nem kellett volna.

Még mindig a lábaim bámultam. Csönd ült a szobán.

- Akkor én megyek.- fordultam meg hogy a cipőmet felvehessem.

- Várj, nem maradsz még egy kicsit?

Szóval ez lett volna a következő rész. Ha tetszett iratkozz fel, kommentelj vagy akár oszd meg barátaiddal! :) Köszönöm hogy itt voltál!                                                          xoxo, Timi

Új design :D

Sziasztok! Nem ez nem egy új rész. Már az is megvan írva félig-meddig, csak valahogy még nem érzem kiadhatónak. De mindegy is. Amint láthatjátok új design-ja van a blognak. Teljesen meg vagyok elégedve a kinézettel, nekem nagyon tetszik, és nektek? Kommentben jelezzétek. :D 
Szóval nagyon szépen szeretném meg köszönni a http://www.from-me-just-for-you.blogspot.hu/
-nak. Profi munkát végeztek. 
Ez a bejegyzés pedig csak ennyi lenne, hamarosan pedig jön az új rész is.                                      xoxo, Timi

Már két hete...

Már két hete. Holnap lesz két hete hogy nem láttam a fiúkat. Kicsit bántott a dolog, mert szerettem volna megismerni őket, de úgy tűnik ez nem fog megtörténni. Gondolataim közben tettem a szokásos dolgom. Felkeltem, megágyaztam, majd elindultam zuhanyozni. Melody még aludt, így sikerült megelőznöm. 
Fél hétkor végeztem is és már szárítkoztam. Tekintetem a ruháimra szállt-amiket magammal hoztam- azok közül pedig a vörös kockás ingemre. Rögtön eszembe jutott hogy ennek a nagyobbik párja volt nálam amikor velük töltöttem az éjszakát. Eközben felöltöztem. Elgondolkodtam majd eszembe ötlött hogy én magammal hoztam azt a pólót-amit kölcsön kaptam- hogy kimoshassam. Gyorsan kirohantam és az előbb említett ruhadarabot kezdtem eszeveszettül keresni. 
Néztem az ágy alatt, a párna alatt, a szekrény mögött, mindenhol, de nem találtam rá. Végül megnéztem a ruháim között. Ott találtam rá, betűrve az alá a bőrszoknya alá-amit megjegyzek, még egyszer sem viseltem- amit még a barátnőm pólójával együtt vettem. Megragadtam majd leültem vele az ágyra. Két kezem közt szorítottam és nem tudtam mit kezdjek vele. Vissza kéne adnom nekik, de nem tudom hogyan. Csak nem hívhatom fel őket hogy gyertek a pólótokért. Na meg Luke számát már kitöröltem. Nagy hülyeség volt, de már nem tudok mit csinálni. 
Végül annyiban maradtam hogy kimosom és elviszem személyesen. Majd bedobom a postaládába, vagy valami. Mindeközben Mel is elkészült és elindultunk az iskolába reggeli nélkül, ugyan is késésben voltunk. 

~*~ 

Utálom a csütörtököt. Ma két matek óránk is volt egymás után, és ha ez még nem lenne elég, kémiát is kaptunk hozzá. Persze végig tudtam szenvedni. Csak mellé még a folyamatos ordibálást is hallgathattam. Szerencsére hamar véget ért a nap és indulhattunk haza. Gyalog tettük meg a távot és közben beszélgettünk.
- Kikészültem a mai naptól!- szólalt fel Mel.
- Igen, a hét legfárasztóbb napja.- helyeseltem én is. 
- Holnap elmehetnénk bulizni.- ekkor oda fordítottam fejem barátnőmre.
- De még csak 13 évesek vagyunk. Túl fiatalok. Ráadásul nekem holnap nem jó, táncórám lesz.- soroltam szavaim.
- Jól van akkor nem! Tudod, nagy ünnep rontó vagy!- pirított rám.
- Tudom-tudom.- néztem el. Többet nem beszéltünk egymással az út során. Haza érkeztünk és elmentünk ebédelni. 
Egymással szemben ültünk egy padon és eszegettük az adagunkat. Melodyhoz intézett szavaimra nem kaptam választ, így felnéztem rá. A drogos bandát figyelte, akik nem csak a suliban, de itt is ordibálnak.
- Hahóó!-löktem meg kicsit mire rám nézett.
- Igen? Mondtál valamit?- kérdezte mosolyogva majd megint az ebédlő túlsó végében ülőkre meredt. Meg forgattam a szemeim és hátra fordultam. 
- Kit nézel?- szóltam hozzá.
- Senkit.
- Kit nézel?- ismételtem újra, mire sóhajtott egyet és válaszolt.
- Josh-t..-pirult el barátnőm és nézett el zavartan. 
- Komolyan? Pont ő tetszik neked?- fintorogtam. Ő volt a legrosszabb mind közül. Tudomásom szerint ő terjesztette az anyagot és bunkó is volt. Lekezelően bánt mindenkivel akivel szóba elegyedett. Kiállhatatlan fiú az biztos. De a barátnőmnek csak a csomagolás számít. 
Barna haja volt kék szemekkel tarkítva. Magas volt, de nálam még azért alacsonyabb. Barátnőmnek mindig az ilyenek jöttek be. Nem azt mondom hogy nem néz ki jól, de nem az esetem. És általában nekem mindig a kicsit idősebb fiúk voltak az eseteim. 
- Igen ő! Bajod van vele?-kérdezte kicsit feszülten.
- Nem, dehogy..-emeltem fel kezeim magam elé.
- Akkor jó!-mosolygott rám.

 Miután befejeztük az ebédünket és a bámészkodást, vissza mentünk a szobánkba és közösen megírtuk a házi feladatot. Ezután barátnőm elment a dolgára, engem egyedül hagyva a szobában. Elkezdtem az interneten videókat nézni. Pewdiepie a legjobb ezen a téren így mint mindig, most is őt választottam. Kis idő elteltével körül néztem az ágyamon. Kilógott párnám alól az a póló. Gyorsan kellett betűrnöm oda még reggel mert barátnőm felébredt. 
Elő vettem a szennyes kosaramat amiben nem kevés ruhadarabom volt, majd beletettem a pólót is. A mosószer is találkozott a szennyessel a kosárban. Markoltam egy kis apró pénzt és a telefonommal együtt indultam meg a mosókonyhába.

~*~

Már a szárítóra vártam hogy elvégezze dolgát. Közben telefonomat bújtam. Anyunak írtam a hetemről, nézegettem mások posztját, itt-ott kommenteltem. Közben zenét hallgattam. Valamivel el kellett ütnöm az időt.

Épp véget ért egy szám mikor csipogott a szárító hogy kész van. Kivettem a ruhadarabokat majd elhajtogattam azon az asztalon aminek eddig neki dőltem. 

Ez a szoba sárga és zöld csempével volt kirakva. A falak mentén sorakoztak a mosó- és szárító- gépek. Volt egy kisebb ablak is. Középen pedig az a nagy zöld asztal terült el. Egy-két szék is volt ott, amik most üresen álltak. 

Végeztem a hajtogatással így elindultam fel. Elpakoltam a ruha darabokat és leültem az ágyamra unottan. Még volt egy kis időm vacsoráig. Kaptam a szabad időmön és gitározni kezdtem. Rám fért a gyakorlás. Mióta barátnőm vissza tért kevesebbet játszottam. Nem szerettem sosem ha hallgatják a játékom. Így most nem is énekeltem, csak a húrokat pengettem. Tudtam hogy bármikor beléphet. 

Végeztem a gyakorlással és letettem a helyére a gitáromat mikor vissza ért barátnőm. Az ágyához sétált és leült rá majd a telefonjával babrált. Én is leültem az ágyamra és bámultam magam elé. 

- Nem megyünk kajálni?-törtem meg a csendet.

- De, menjünk.-nézett fel telefonja képernyőjéről, majd elindultunk le. 

Az este további részében még beszélgettünk vacsora közben, majd vissza mentünk a szobánkba. Felváltva egymást fürödtünk meg és neteztünk utána még egy kicsit. Melody hamarabb ment aludni én pedig kicsit még fent maradtam. 

Miután már nem bírtam nyitva tartani a szemeimet, kikapcsoltam a laptopom és a helyére raktam. A telefonom is a helyére került, az éjjeli szekrényre. Befeküdtem az ágyamba majd lehunyva szemeimet bújtam a párnámba és öleltem magamhoz Nancy-t. Más illata volt a megszokottnál, és nem másra emlékeztetett mint a szöszire. Ez újra gondolataimba csalta a fiúkat és a pólót. Végül arra jutottam hogy holnap vissza viszem a pizsama pótlékot jogos tulajdonosának. Lehunytam szemeimet és már csak másnap reggel nyitottam ki.

Nos remélem tetszett, ha igen hagyj nyomot magad után és iratkozz fel. :)                                                           xoxo, Timi

Egy titokzatos személy..

Nyílt az ajtó és ekkor valaki belépett rajta. Másodpercek alatt történtek az események. Oda ugrottam és míg Mel fel nem nézett-mert a csomagjaival szöszmötölt- meg fogtam barátnőmet és magam felé fordítottam úgy, hogy most én álltam háttal az ajtónak. Luke közben egy szót sem szólt, még levegőt is alig vett. Lehet túl bonyolítottuk a dolgokat de a barátnőm lesokkolt  volna mindezek láttán. Na meg ha kiderülne hogy Ő itt járt, le nem szállnának rólam. 
- Szia! Hiányoztál!- szóltam miközben a szemeimmel a szőkét vizslattam. Két karját fogtam Melodynak így nem mozdulhatott.
- Szia, nekem is te.- majd megakart ölelni, ehelyett gyorsan átkaroltam.- Figyelj mutatok valamit a fürdőben.-mondtam és oda vonszoltam, belöktem az ajtón majd azt bezárva fordultam Luke-hoz. Már felvette az álcáját.
- Oké, akkor most megyek.-szólalt meg.
- Én is erre gondoltam!- mondtam sürgősen majd nevetgélve kilöktem az ajtón, s elbúcsúzva tőle csaptam rá azt, majd annak neki dőlve csúsztam le. Huuh. Ezt is megúsztuk. 
- Mi történik odakint?- szólalt meg Mel.
- Semmi!- válaszom gyors volt s ezt követően kiengedtem barátnőm.
- Miért zártál be?- nézett rám kíváncsian.
- Jah, öhm..csak mert elrejtettem az ajándékodat?-mosolyogtam rá.
- Tényleg?-csillantak fel a szemei. 
- Igen.-forgattam meg a szemeim mosolyogva.
- Akkor had lám!
- Mit?
- Az ajándékomat!
- Ja, hogy azt..persze..majd később megkapod. Most mennem kell, szia!- kaptam fel a táskámat és céloztam meg egy plázát, miután megöleltem. Egy szót sem tudott szólni, szerencsémre.

~*~

Mikor elindultam már a szőkének nyomát sem láttam, így ezzel nem is foglalkozva indultam neki a nagyvilágnak. Utálok vásárolni, rengetek agyon sminkelt lányt kell néznem, tolonganom kell és baromi drága holmikat tud az ember csak venni. Megcéloztam egy szimpatikus boltot és betértem oda. Sok színes ruha volt bent. Kis idő után az igencsak jól felszerelt butikban találtam egy fekete bőr szoknyát. Betettem a kosaramba, majd tovább kutakodtam. Ez az enyém lesz. Ha már beteszem ide a lábam, magamnak is veszek valamit. Végül sikerült találnom egy kék, mintás pólót, így boldogan indultam meg a kasszához. Szerintem jót választottam, ez olyan hozzá illő volt barátnőmhöz. Mondjuk én biztos nem vennék fel ilyet. 
Miközben kifizettem a darabokat azon gondolkodtam hogy tetszeni fog e barátnőmnek az ajándéka. Kicsit fel is vidultam. Haza indultam a két ruha darabbal és közben a várost figyeltem.

~*~

Fel lopakodtam a szobánkba. Mel-t sehol sem láttam. Gyorsan elraktam a szoknyám és az ő pólóját a szatyorral együtt az ágyára helyeztem. Ahogy hallottam, épp zuhanyzott. Fogtam egy cetlit, rá írtam hogy sok szeretettel tőlem, majd bele tettem a papír táskába a póló tetejére. Nyújtóztam egyet és ezt követően leindultam ebédelni.

Lent már elfoglalták a jobb padokat. Ami azt jelentette hogy közelebbről már nem láthatod a tv-t. Sorba álltam a többi diák mögé, és vártam. 

Mint mindenhol, itt is csoportokban láthattad az embereket. Voltak a nagymenők, a kockák, emósok, a hippik, a mindig pozitívak és az egyszemélyes társaság, én. Az antiszociális jómagam. Engem mindenhol egyedül láttak, kivéve, ha Melody is velem volt. Általában magam intéztem az ügyeim és csak az osztály termekben láthatnak vele együtt. Viszont ha tehetem minden időmet vele töltöm. De most is egyedül vagyok..

Haladt a sor és megkaptam az adagomat. Leültem egy padhoz-amit még senki sem foglalt el-és falatozni kezdtem. 

~*~ 

Hétfő, kedd szerda...teltek a napok, hetek. Azóta többet nem láttam a négy fiút, és talán jobb is. Persze nem tudom mit vártam, elvégre ők hírességek, nem fognak egy jelentéktelen rajongóval-mint én-foglalkozni. De azért reménykedtem. Csak nem tudom miért. De a hétköznapok közben próbáltam nem a srácokkal foglalkozni. Ez sikerült is, és könnyeden végeztem a dolgom. A tanulmányi eredményeim átlagát megemeltem, így igen csak szép eredményeim lesznek az év végén. Na persze, ha addig le nem rontom őket. Bár a matematikával még mindig akadnak gondjaim, azért megteszem a tőlem telhetőt.

Megint szerda. Már alvás idő van, Mel skype-ol Maryvel-az édesanyja- én pedig sims4-ezek. Egy átlagos esténk. Nagyjából mindig így telnek késő délutánjaink. 

Éppen megakartam ölni az egyik sim-et, amikor csengett a telefonom. Megállítottam a játékot, és megnéztem az értesítéseket. Egy üzenetem érkezett egy ismeretlen számtól. Nem tudtam ki az, így beszélgetésbe kezdtem, hátha elárulja kilétét. De sajnos ez nem jött össze.

 

Többet nem írt vissza. Nem tudom ki volt és mit akart de hogy én nem találkozok vele az biztos. Még ha akarnék sem tudnék, mivel még azt sem említette hogy hol akar látni. Na nem mintha számítana, de az is lehet, hogy kíváncsiságból elmentem volna. De csak messzebbről figyeltem volna az eseményeket. Igen, biztos így lett volna. Ott a VOLNA.

Ezt lezárva magamban, kapcsoltam ki szerelmem-a laptopom-majd jó éjt kívánva egymásnak barátnőmmel, dőltem el az ágyamban. Még kicsit gondolkoztam az ismeretlen személyről, vajon kilehet az. Lány vagy fiú? Hány éves? De legfőképpen, mit akar tőlem? 

Fúrta az oldalam a kíváncsiság és végül ez nyomott mély álomba. 

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett akkor hagyj nyomot magad után és iratkozz fel. Hamarosan jön az új rész.

                                                                                           xoxo, Timi

Szombat..

Síri csend uralkodott mindenütt. Csak a légzésemet hallottam. Végig értem a folyosón amit szőnyeg borított. Ekkor valami keménynek ütköztem ami megfogta két vállam hogy ne essek el. Elsőre azt hittem hogy a fallal találkoztam, és bárcsak úgy lett volna..

- Jól vagy?- szólalt meg halkan az alak és így rögtön rájöttem hogy ki az. 

- Persze.-mondtam suttogva.
- Most már elengedhetsz. Meg tudok állni a két lábamon.- törtem meg a csendet egy kis idő után.
 - Jah, persze!- engedett el én pedig meg fogtam a karom és a földet néztem. Nem is értem miért, elvégre sötét volt. Nem is láttam az arcát. De így tettem.
- Most..-kezdtünk bele egyszerre majd elhallgattunk. Elmosolyodtunk, éreztem. 
- Figyelj..- mondtuk megint egyszerre mire elnevettük magunkat. Aztán gyorsan abbahagytuk, nehogy felkeltsük a többieket.
- Kezdd csak te.- mondta barátságosan.
- Nos a telefonomért indultam. És te?- kérdeztem mosolyogva.
- Én csak nem tudtam aludni, ezért ittam egy pohár vizet.
- Az lett volna a második dolog amiért ki indultam. Ha ilyenkor felkelek nem tudok vissza aludni.- osztottam meg egy információt magamról.
- Most nekem sem megy. Nem akarsz csinálni valamit reggelig?
- De! Miért is ne!- mosolyodtam még jobban el, majd követtem a fiút, út közben pedig felkaptam a telefonom. 
A kanapén ültünk mikor felkapcsolta a lámpát. Ekkor eszembe jutott hogy csak egy hosszabb póló van rajtam így reflex szerűen húztam a térdeimre az előbb említett darabot. Luke furán nézett rám majd a ruhára emelte tekintetét amit szorongattam, és mosolyogva el fordult valamiért. 
- Tessék egy pokróc.-nyújtotta felém.
- K-köszi.- vettem át majd betakartam magam. Ezután eldöntöttük hogy filmet nézünk. A Rio-ra esett a választásunk. Igen, mesét néztünk. Betette a lemezt a lejátszóba, majd bekuporgott mellém-miután lekapcsolta a lámpát-a pokróc alá. Kényelmetlen volt így, hogy ilyen közel van hozzám. Éreztem hogy el is pirultam de próbáltam nyugodt maradni. Elindult a mese mi pedig azt figyeltük. 

~*~

Reggel a fiúk neszelésére ébredtem. Kómás voltam, így nem sokat láttam. Meg próbáltam felállni de valami nyomta a vállam, így oda fordítottam a fejem, hogy rájöjjek mi az ami rám nehezedik. Rögtön kipattantak a szemeim és felugrottam, mikor megláttam a szőkét a vállamon pihenve. Luke arca a párnán landolt én pedig Ashton karját megragadva álltam mellette. 
- Ennyire ijesztő lenne?- nézett rám mosolyogva Ash.
- Jah..öhm..nem..-dadogtam alig érthetően.
- Mind egy, tegyük félre. Ki éhes?- kérdezte még mindig a göndör.
- ÉN!- ordította Michael. Ekkor Luke nyöszörögni kezdett és forgolódni, mikor leesett a kanapéról és nagyot koppant. Kinyitotta szemeit és az enyéimmel találta szembe magát. Mindenki röhögött rajta még én is kuncogtam. A földön feküdt én pedig mellette álltam még mindig Ash kezét szorongatva. Ekkor rám mosolygott a szöszke és csillogtak a szemei. Ajj-jajj. Mit akar ez tőlem? Ekkor elkapta a lábaimat így rá estem és a göndört is magammal rántottam. 
- Ki nevetsz Sam?- kérdezte röhögve Luke.
- Mi? Ki? Én? Dehogy..- mentem bele a játékba.
Mindketten elnevettük magunkat miközben a kék szemű csikizett.
- Srácok azért engem elengedhetnétek..-szólt bele Ashton akin  már feküdtünk. Pontosabban én feküdtem rajta keresztben, Luke csak térdelt mellettünk.
- Jah, bocs haver.- állt fel Luke majd felsegített minket a földről. Ez alatt a többi fiú telefonozott. Calum biztos valamelyik közösségi oldalt bújta, de a színeske valamit nagyon játszott mert eszeveszettül nyomkodta szegény telefon képernyőjét. A többiek elmentek reggelit készíteni én pedig a játszó fiú mellé sétáltam.
- Min játszol Michael?- kérdeztem mert érdekelt mi az.
- Pil-lan-at..- nyögte ki. Megvártam azt a sokáig tartó pillanatot majd egy IGEN, NYERTEM ordítást. Ekkor letette a telefont és felém fordult.
 - Szóval, mit szeretnél?- kérdezte.
- Csak azt kérdeztem hogy..-szakított félbe. Mindenki félbe szakít?
- Egy sima játékkal játszottam amiben harcolni kell. 
- Az jó.-mosolyogtam rá.
- Igen az.-mosolygott vissza ő is rám- Na megyek megnézem hogy állnak a reggelivel.- szólt majd elindult de vissza fordult még- Jah és nyugodtan szólíts csak Mikey-nak.-majd tovább állt.
- Rendben, Mikey.- hangsúlyoztam ki a nevét, majd el nevettem magam és hallottam hogy ő is.

~*~

Kisétáltam a konyhába. Eddig fel sem tűnt de mindenki alsó nadrágban járkált a lakásban. Próbáltam nem arra gondolni hogy négy-nálam jóval idősebb- fiúval vagyok össze zárva. Ekkor Calum a vállamra tette a kezét. Biztos régóta szólongatott.

- Figyelsz?-kérdezte.
- Jah, persze bocsi.
- Gyere és egyél.- tettem amit mondott. Mindenki csendben evett, csak a rágásokat lehetett hallani.

- Mi a terved mára?- szólalt meg Ash, én pedig rá néztem.

- Hát..öhm..ma érkezik vissza a barátnőm, így össze kapom a szobánkat és várok rá. 

- Messze van innen a koleszod?- kérdezte Calum.- Ha akarod Luke elkísér.- veregette hátba a szőkét aki így majdnem bele fulladt a műzlijébe. Hevesen elkezdett köhögni, majd mikor elhárult a veszély szúrósan nézett Calumra.
Mindeközben Mikey csak evett és figyelt ránk.

- Nem szükséges..egyedül is menni fog..- ekkor Calum nézett szúrósan Luke-ra.

- Elkísérlek..- ment bele nehezen. Ennyire rossz társaság lennék? Nagyon nehezen akart bele menni..

Mindenki végzett, így felálltunk és elindultunk a dolgunkra. Én kizárásos alapon a tegnapi ruháimat vettem fel. Megmostam az arcom és egy kis korrektort meg ajakbalzsamot vittem fel. Ezek mindig nálam vannak. Luke a szokásosat vette fel. Arcát és haját eltakarta-biztos azért hogy ne ismerjék fel- egy sapkával és napszemüveggel.

- Nos, akkor mentünk srácok.-szólalt meg mellettem a szöszi.

- Oké, örülünk hogy megismerhettünk Sam!- mondták a többiek miközben kiértek az ajtóhoz.

- Én is.- mosolyogtam majd elindultunk.

~*~

- Figyelj..-szólaltam meg.- Ennyire rossz társaság vagyok?-nevettem picit majd rá néztem.

- Miért kérded?

- Reggel elég nehezen mentél bele hogy elkísérj, nem mintha bántott volna csak azért fura volt.- mondtam miközben a járdát vizslattam.

- Az nem azért volt.

- És a válasz a kérdésemre?-néztem rá felvillantva 1000 wattos mosolyomat.

- Mit is mondhatnék.. el lehet veled lenni.

- Csak ennyi?- csüggedtem le. Már csak pár lépés és oda érünk. 

- Nagyon jól el lehet veled lenni- mosolygott rám.

- Ajánlom is- nevettük el magunkat mikor oda értünk a kapuhoz. Ez egy emeletes kolesz volt. Egy nagy üveg ajtót láthattál csak a nagy szürke épület bejáratánál, ahol ha belépsz fehér falak várnak rád szürke járó lappal. Egy kis porta, ahol mindig van valaki-kivéve takarodó után- és a lépcsőház ami a szobákhoz vezet tekint még vissza rád. Van még itt lent mosdó, iroda és természetesen az ebédlő. 
Bementünk, és én a portához siettem. Megmutattam a kártyám ami igazolja hogy itt élek, míg Luke nézelődött. Az egyszerű falakon parafatáblák is voltak melyen ki voltak tűzdelve a nap érdekes hírei. Mikor becsekkoltam, megfogtam Luke karját és felrohantam a szobámig, mert láttam hogy közelednek az olyan lányok akik rögtön felismernék őt. Nem akartam hogy feljöjjön hozzám de nem hagyhattam hogy megrohamozzák. Ezek bármire képesek.
Már az ajtómnak neki dőlve csúsztam le. Ezt megúsztuk. Luke leült az ágyamra és kidőlt.

- Ennyitől kifáradtál?-kérdeztem.

- Nem csak baromi puha az ágyad.- majd megakadt a szeme a pingvines plüssömön. Megragadta és azt ölelte.

- Hé! Hagyd békén Nancy-t!- pirítottam rá. 

- Nancy?-nevette el magát.

- Ne nevess csak add ide.- de nem akarta. 

- Na jó ölelgetheted -kihúztam a fiókot majd onnan egy halom édességet kivettem és oda dobtam neki az ágyra- tessék egyél ha akarsz. Én elmentem fürödni.- fogtam pár ruha darabot és besiettem a fürdőszobába. Bezártam az ajtót- nem hinném hogy ő olyan lenne, de biztos ami biztos- majd neki kezdtem fürödni. 
Engedtem magamra a jó meleg vizet és kitisztítottam a fejem. Jó sok minden történt mostanában, szinte alig hiszem el hogy nem álmodok. Gondolataimból kiszakadva végeztem a zuhanyzással, így felkaptam a ruha darabokat-amiket behoztam- és szárítkozás után felvettem. Fekete skinny jeans-t és egy fekete-fehér, vastag csíkozású pulcsit választottam aminek még volt egy zseb az elején. A hajam még vizes volt, így megszárítottam, majd begöndörítettem. Egy kis smink-ami csak annyiban tért el a reggel használt termékektől hogy most tust és szempilla spirált is alkalmaztam- és készen is vagyunk. Az előző ruha darabjaimat betettem a szennyes kosárba, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem azon.
Ekkor megláttam Luke-ot aki már levetette álcáját. Épp falatozott. Közelebb lépdeltem az ágyhoz, hogy leüljek és csatlakozzak hozzá. Vettem a csokiból és azt kezdtem eszegetni. 
- Csinos vagy.- szólalt meg.
- K-köszi..-szólaltam meg elpirulva majd félre néztem. Szólásra emelte ajkait, de ekkor nyílt az ajtó és valaki belépett rajta..

 Nos ez pedig az ígért dupla résznek a második fele. Most se felejtsetek el magatok után nyomot hagyni. Hamarosan érkezek a következő résszel. 
xoxo, Timi

Esti séta..

Nos végre itt az új rész :) Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után, most pedig nem húzom tovább az időt jó olvasást! 

xoxo, Timi

A nevem Samantha Annie Henderson.-nyújtottam kezem.-Örülök hogy megismerhetlek!-mosolyogtam. Ekkor lekapta szemüvegét én pedig lefagytam. E-ez Ő! El sem hiszem! Légzésem felgyorsult és a szívem is hevesebben vert. 
- A nevem Luke Robert Hemmings- mosolygott és kezet fogott velem.
Elpirultam mikor észre vettem hogy keze még mindig az enyémet tartja. Automatikusan a fogásra meredtem mire ő felbontotta azt és elpirulva vette elő telefonját.
Nem csináltam semmi őrültséget. Nem sikítottam csak mert itt állt előttem, nem ugráltam örömömben-habár tudtam volna- és nem is szorítottam halálra ölelésemmel. Ehelyett csak ott álltam előtte és a cipőmet vizslattam. Hmm, mint az álmomban. Csak annyi eltéréssel hogy itt az nem fog megtörténni.
- Elfogadnám a segítséged, haza kéne jutnom. Meg adom a számom.- nézett rám majd a képernyőre.
- Ugye nem baj?-kérdezte elvégre eléggé meglepődött fejet vághattam.

- Nem, dehogy!-szóltam majd feloldottam saját kütyümet.  

~*~

Már úton voltunk. Közben besötétedett így alig láttunk az orrunkig, egy-két sötétebb utcában. Egy lélek sem járt már arra amerre mi voltunk, elvégre, rég elhagytuk a város főbb központját. Eléggé el is fáradtam de ennek jelét próbáltam nem mutatni. 
Nem is értem miért adta meg a számát mikor nem is váltunk szét. De azért örülök neki, na nem mintha bármikor is rá mernék írni. Ahhoz túlságosan nyuszi vagyok. 

Egy szót sem szóltunk egymáshoz. Feszült volt a légkör. Egymás mellett, egyszer-kétszer egymásra tekintve- ekkor mindig egymás szemeibe ütköztünk így el is fordítottuk tekintetünket- haladtunk el az utcákon. Nagyon késő volt már, fél tíz. Este tízig pedig már a koleszban kell lennem, mert nem engednek be. Még sem szóltam Neki erről. 
Ekkor megpillantottam három egymás mellett álló alakot, akik kétségbe esetten forgolódnak, de egy lépést sem mozdultak. Mikor az egyik körbe fordította fejét megláttam egy színes tincset. Meghúztam Luke pulcsijának szélét mire ő rám nézett.

- Valami baj van?- kérdezte. 

- Nem őket keressük?- mutattam azokra a srácokra akik felfigyeltek beszédünkre és fürkészték tekintetünk. 

- De! Ők azok!- szólt vidáman a fiú majd elindult barátai felé engem magamra hagyva. Nekik rontott és átkarolta őket. Valamit beszélt nekik de ahhoz hogy hallhassam közelebb kellett volna lennem, ehelyett én inkább megfordultam és távolabb lépdeltem. 

- Várj!- hallottam egy hangot majd egy kéz ragadt az enyémre. Értetlenül fordultam meg.

El engedte kezem majd elkezdte.

- Köszönöm a segítségedet, meg tudnám hálálni valamivel?- néztek rám kedves s kék szemei.

- Nem kell, igazából nem sokat segítettem azzal hogy melletted lépdeltem!- szóltam majd az órára néztem ami már tíz óra és huszonkét percet mutatott. A francba!- Illetve..nem tudom hogy kérjelek meg..öhm..tudod mit semmi!- néztem el. 
Cikáztak a gondolataim. Egy rajongó vagyok, és ezt ő is tudhatja. Nagyon hülyén venné ki magát ha megkérném had aludjak nála. Keresek valami megoldást.. majd alszok a kukák mellett. Hideg és kényelmetlen fekhelyemre gondolva megborzongtam.
- Ki vele!- mosolygott rám.
- Nem fontos..-mondtam félénken.
- De tudni karom!- erősködött. Nahát nem is tudtam hogy tud ilyen akaratos is lenni.
- Tízre a koleszban kellett volna lennem de már elkéstem.- Nyomtam arcába a telefonom képernyőjét.- Ennyi az egész. Most pedig ha nem bánod, elbúcsúznék.- mondtam majd megfordultam. 
- Várj még!- szólt és újra maga felé fordított.- Aludj ma nálunk.- ejtette ki a szavakat én meg kikerekedett szemekkel bámultam rá miközben oda jött Calum és Michael. 
- Szerintem is. Ennyivel már csak tartozunk neked miután ennyi ideig foglalkoztál ezzel itt.- bökött Calum szőke barátja felé.
- Igen! Ez csak természetes.- szólt a színes hajú és rám mosolygott.
Ashton  is oda jött majd végig nézett rajtam. 
- Ne félj, nem harapunk!- mosolygott reakciómon. 
- Hát nem is tudom..
- Akkor hol tervezted, hol alszol? A kukák mellett?- kérdezte nevetve Luke. Erre a kérdésére felkaptam a fejem és rá néztem.
- Most komolyan ezt tervezted?- nézett rám furcsállva a többi.
- Igen..- nevettem el magam.
- Na jó, nincs vita jössz velünk.- majd karon ragadott és elindultunk. 
Próbáltam ellenezni az ötletüket de nem hagytak. Csak jóízűen röhögtek erőlködéseimen, mikor már annyira ráncigáltam a karomat hogy a vállára kapott. Ebben a pozícióban a mögöttünk haladó Ashtont és Michaelt láthattam, de egy szót sem szóltam hozzájuk. Hallgattam beszélgetésüket, és vártam hogy lábaim újra találkozhassanak a talajjal.

~*~

- Letennél végre?- szólaltam meg húsz percnyi séta után. 
- Mindjárt ott vagyunk.- válaszolt.
- Ezt mondtad húsz perccel ezelőtt is.
- De most komolyan is gondoltam.- majd ezt végig mondva letett egy ajtó előtt.
- Köszönöm..-mondtam bizonytalanul majd végig néztem a csapaton. 
- Kerülj beljebb!- szólalt meg Ashton, majd kinyitotta az ajtót.
- Amúgy, hogy akadtatok egymásra?-kérdezte még mindig a göndör amíg néztük a többieket ahogy röhögve szétszélednek a lakásban.
- Hát.. bejött az edző terembe ahol tánc órám volt.- nem mertem a szemeibe nézni, nagyon feszélyezve éreztem magam és nem mozdultam helyemről. Táskámat szorongatva álltam ott.
- Huh, te táncolsz?- nézett rám mosolyogva.
- Hát igen de nem vagyok valami..- itt félbe szakított Luke.
- Igen és nagyon tehetséges!- mondta.
- Igazán?- kérdezték a többiek.
- Nem, dehogyis..- mondtam szerényen.
- Mutass valamit!- mondta Michael. 
Nem akartam előttük táncolni. Senki előtt sem táncoltam még. Nem mernék. Szótlanul álltam ott és hallgattam a néma csendet.
- Jó, ha nem szeretnél nem kell!- mondta mosolyogva Calum.
- Viszont akkor fifáznod kell velem!- mondta megint a csapat legbohócosabb tagja. 
- Ezer örömmel!- szóltam mire mindenki jobb kedvre derült. Levetettem kockás ingem és a táskámmal együtt a földre dobtam. Oda rohantam a kanapéhoz és oda leülve Michael a kezembe nyomta a kontrollert és a többiekkel együtt elnevették magukat mikor meglátták a pólómat. Többet fel nem veszem az biztos!

~*~

- Ezt nem hiszem el! Nem fogok többet ezzel játszani!- szólalt meg Michael, majd a földhöz dobta a kontrollert. Hát igen már ötödszörre én nyertem.
- Hogy-hogy ilyen jól játszol?-folytatta.
- Nem tudom. Biztos azért mert fiú testvérem van.- válaszoltam egyszerűen.
- Értem, de ez akkor sem ér.-vágta be a durcásat. A többiek csak nevettek rajtunk. Ekkor látványosan ásítottam, igen csak fáradt voltam. 
- Szeretnél aludni?- kérdezte Ashton.
- Hát ha nem probléma.- szóltam.
- Akkor gyere.- követtem, érdekes módon pedig Luke-ot már nem láttam a terepen. Biztos alszik már. 
Bementünk egy szobába ahol leültetett az ágyra és a kezembe nyomott egy hosszú pólót.
- Ez jó lesz alvósnak?
- Persze! Nagyon szépen köszönöm..-nem mertem megszólítani így csak elhallgattam.
- Ashton.- javított ki.
- Ashton.-mondtam.
- De te szólíthatsz Ash-nek is.- nevette el magát. Én is nevettem majd elbúcsúztunk és én lefeküdtem arra az ágyra ahol eddig ültem. Nem láttam sok mindent, sötét volt a szobában. Ekkor pedig elnyomott az álom.

~*~

Nem tudom hány óra lehetett, de még mindig sötét uralkodott a szobán. Kintről beszűrődött ugyan a pislákoló lámpa fénye, de nem sokat segített. A makulátlan csendet is annak a lámpa oszlopnak halk zúgása törte meg. 
Telefonomért nyúltam-hogy megnézhessem mennyit mutat, és hogy valamivel elfoglalhassam magam, mert már nem voltam fáradt-, de eszembe jutott hogy azt a táskámban hagytam. Így felültem az ágyon majd onnan elrugaszkodva indultam ki a szobából. 
Síri csend uralkodott mindenütt. Csak a légzésemet hallottam. Végig értem a folyosón amit szőnyeg borított. Ekkor valami keménynek ütköztem ami megfogta két vállam hogy ne essek el. Elsőre azt hittem hogy a fallal találkoztam, és bárcsak úgy lett volna..

- Jól vagy?- szólalt meg halkan az alak és így rögtön rájöttem hogy ki az. 

- Persze.-mondtam suttogva...

Biztosan álmodok.. 2/2

Sziasztok! Ez a rész az előző bejegyzésnek időrendjével egyszerre történik. Tehát a lány most egy időben készülődött a fiúval. Remélem megértettétek. :) Nem húzom tovább, jó szórakozást! :D

~Luke szemszöge~

Reggel korán keltem, kezdődhetett a napunk. Monoton munka, újra és újra ugyan az. Bár én szerettem ezt az életet, és én is választottam. De azért mégis jól esett volna egy kis pihenés. Épp hogy aludtunk 5 órát. Kísért ez az 5-ös szám. 

Felkeltem ágyamból, és kómásan temettem arcomat kezeimbe. Baromi fáradt voltam, így még az ajtó félfát is lefejeltem. 
Kiérve senkit sem láttam ébren. Mikey a tv előtt aludt a kanapén. Videó játéka még mindig ment. Ash előtte volt elterülve arccal a földnek. Calum pedig az ebédlő asztalon hevert. Csak én aludtam az ágyamban? Mit csináltak ezek tegnap? Kicsit már kijózanodva mentem be a fürdőszobánkba. Rohadt hideg volt ott. Még az ablakot is nyitva hagyták. Bezártam az előbb említettet majd elkezdtem készülődni. Megmostam az arcom hideg vízzel, melytől még jobban felélénkültem. Hajamat is elkészítettem és támaszkodtam kicsit a csapon. Még mindig nem hiszem el hogy itt tartunk. Olyan hirtelen jött ez az egész, de örülök hogy így történt. 

~*~

Épp kilopakodtam a mosdóból egy pohár vízzel a kezemben, és próbáltam nem elröhögni magam míg Ashtonhoz és Mikeyhez értem. Már volt ott egy másik pohár is, és egy harmadik is Calumnál. Háromig számoltam magamban, majd a pohár tartalmát a színes hajúra borítottam. Felkaptam a másikat és Ash-t is nyakon öntöttem. Rögtön felébredtek és én Calumhoz rohantam hogy őt is ebben részesíthessem. Megkapta ő is. Ott röhögtem egyedül mint egy retardált, ők pedig kómás és semmit nem értő arccal bámultak rám, kissé vizesen. Hát igen, eléggé gyerekes vagyok. 

Abba maradt nevetésem, és bosszúsan néztek rám.

- Ezt miért kellett?-túrt morcosan göndör fürtjei közé Ash.

- Mert engem kihagytatok valamiből tegnap.- válaszoltam azért még mindig mosolyogva előző tetteimtől.

Kérdőn néztek rám majd egymásra. Egyszerre csak kitört belőlük a röhögés, Calumot leszámítva aki a tarkóját vakargatta.

- Mi van?-kérdeztem értetlenül.

- Semmi-semmi..-mondták ijesztően egyszerre és még mindig mosolyogva.

- Ki vele!-nagyon kíváncsi voltam. De nem akarták elmondani.

- Hát jó, akkor megeszem a maradék nutellát.- mind kikerekedett szemekkel néztek rám. Önelégült képet vágtam mikor elrohantak mellettem, egymástól tolongva hogy megkaparintsák az üveget. Mikor rátaláltak nem volt már benne semmi. Mosolyogva és az előbb említett finomsággal meg kent kenyeremet majszolva léptem oda hozzájuk.- Aki korán kel aranyat lel.-mondtam majd betömtem az utolsó falatot. 

Mikey szomorúan vette tudomásul hogy erről lemaradt. Ashton tovább kutakodott valami ehető után, Calum pedig nekem rohant ezzel eldöntve minket így elestünk.

- Hogy tehetted ezt?-kérdezte és láttam szemeiben hogy nagyon éhes arra a mogyorókrémre.

- Én is éhes voltam.-mondtam mire már mellettem térdelt.- Hozzak még egy üveggel?-ajánlottam fel mire elmosolyodott.

- Nem állok útjába döntésednek.- röhögött, majd felállva engem is fel segített.

Bementem szobánkba és elkezdtem felöltözni. Fekete két térdénél kivágott nadrág, fekete You Complite Mess-es ujjatlanom, és egy fekete kapucnis pulcsi. Szóval a szokásos. Napszemüveget és sapkát vettem fel majd még a kapucnimat is felhúzva léptem ki és mentem a konyhába. A göndör épp palacsintát készített, és alig hogy épp le tette az elkészült szeletet Mikey már kapta is el és tömte magába. 
- Akkor mentem, majd jövök.- mondtam és elindultam egy közeli kis bolthoz. 
Már 10 perce London utcáit róttam mikor oda értem végállomásomhoz. Szerencsére nem szúrtak még ki, még. Beléptem a boltba ahol maguktól nyíló ajtók voltak és hangot adtak ki ha valaki épp érkezett, ezzel jelezve az ott dolgozóknak. Megfogtam két üveget abból a masszából amit annyira imádunk és a pénztárhoz sétáltam. Gyorsan kifizettem majd megvártam míg az eladó egy szatyorba teszi a blokkot és a kifizetett árut. Megfogva azt köszöntem el és indultam haza olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam. Ugyanis nem igazán akartam hogy meg rohamozzanak a rajongók.
Beérve a házba levettem Vans-omat, majd kapucnimat letolva indultam be a konyhába és raktam le a pultra a szatyrot.
- Tessék, kettőt is hoztam.-mondtam miközben levettem a sapkát és szemüveget fejemről. Calum oda pattant és ki is bontotta az egyiket. A többiek már gondolom rég ettek, mert már nem volt sok a tányérjukon. Calum csinált magának pirítóst és azt kente meg. Én leültem és telefonommal bajlódtam amíg ők be nem fejezték táplálkozásukat. 

~*~

Végre bent voltunk a stúdióban és próbáltunk fel venni pár dalt. Bár nem ment az olyan könnyen. A srácok fáradtak voltak, én is, még is bírtam. Most komolyan, mit csinálhattak ezek tegnap? Ezen törtem a fejem mikor kiléptem a fülkéből, ugyan is az én anyagom már meg volt. Most Ashton és Michael ment be és próbálták meg újra felvenni a részüket. Amíg bent voltak kaptam a lehetőségen és kifaggattam Calum-ot, aki még mindig kómás fejet vágott de kezében gőzölgő kávéja már kezdte fel ébreszteni.

- Szóval? Mi történt tegnap?-kíváncsiskodtam és közelebb hajoltam hogy halljam mit mond.

- Tényleg semmi.-kezdett bele de most már mérgesen néztem rá így kénytelen volt elmondani.- Csak videó játékoztunk és nassoltunk. Meg egy kicsit ittunk is..

- És ezen röhögtetek annyira a reggel?-kérdeztem- Ne hidd hogy ezt beveszem.-mondtam erényesen de aztán vissza vettem.

- Hát történt egy kis gond.

- Mi?

- El-eltéptem a plüss pingvinedet.-bökte ki.

Kikerekedtek a szemeim.

- Mit tettél vele?-kérdeztem tőle.

- Nyugi megcsináltatom..-szólt- És sajnálom.

- Hát ha olyan lesz mint új korában, akkor megbocsájtok.-fontam keresztbe kezeimet mellkasom előtt és röhögtem el magam, majd a vállamba bokszolt egyet és én viszonoztam azt.

- Akkor értem hogy miért csak ők röhögtek.-mutattam az éneklők felé mosollyal a képemen.

- Hát igen.- nevette kicsit el magát. 
Ez ennyiben maradt. Calum megitta maradék kávéját, míg én végig telefonoztam. Végül sikerült egy nagyon jó anyagot összedobni.

Épp a folyosókon lépkedtünk haza felé indulva, mikor kipattant egy remek ötlet a fejemből.

- Hé, srácok!-szólaltam fel mire mind felfigyeltek rám.- Menjünk már el sétálni a városba!-mondtam lelkesen.

- Hmm-morogtak egyszerre.- Nem is olyan rossz ötlet!-állt az oldalamra Ash- Úgy is csak otthon punnyadnánk én meg már unom hogy folyton ott dekkolunk.

- Jó, miért is ne!-szólt Mikey is.- már hárman meredtünk Calumra aki végül megadta magát.

- Induljunk- szóltunk egyszerre, és bevetettük magunkat a késő délutánba.

~*~

Ezt nem hiszem el! El vesztettem a többieket és nem tudom merre menjek haza. És pont most kellett a többiek telefonjaiknak is lemerülni...Ezek nem töltik? Nem érem el őket és egyedül vagyok a városban. Még jó hogy álcázva tartózkodom itt és hogy kezd már sötétedni. Elindultam egy irányba. Most 6 órát mutatott a telefon. Már otthon kéne lennünk. Nem is volt ez olyan jó ötlet. Úgy döntöttem hogy útba igazítást kérek. Körül néztem és egy épületet láttam meg. Egy edző termet. Besétáltam és egy terem felől zenét hallottam. Kihalt volt a helyiség és csak onnan szűrődött némi fény. Még a recepción sem voltak. Miután megláttam egy nyitva tartási táblát, megállapítottam hogy már az edző termi része bezárt és ilyenkor már csak tánc órák vannak. 

Követtem a fényt-mely közeledésemtől egyre erősödött- majd megálltam a nyitott ajtóban és a táncosokat bámultam. Telefonom képernyőjére néztem. Elvileg már vége van. Mikor felnéztem egy lányt láttam meg aki engem bámul érdeklődve. Ahogy észre vette hogy tekintetem rá emeltem, elfordult kis pírral az arcán-mint akit rajta kaptak valami csíntalanságon- és rögtön folytatta ott ahol a többiek tartottak. Nagyon ügyes, nem várt míg egy másik sort hadar el az énekese a számnak rögtön tudta mi jön. Hmm, és ahogy elnéztem jól is mozgott, bár én nem értek hozzá de nekem tetszett. Véget ért a szám és mindenki sietősre fogta. Még mindig ott álltam az ajtóban. A tanár a laptopjával babrált majd Az a lány lassan oda sétált hozzám. Szemeit néztem melyek gyönyörű kékes színben pompáztak, és szerintem ő is próbálta az enyémeket-nem sok sikerrel a napszemüveg miatt- fürkészni, mert nagyon kíváncsian fordította rám tekintetét. Pár percig csöndben álltunk ott.

- Öhm..Szia! Segíthetek valamiben?-kérdezte és kicsit szégyenlősen elnézett, majd vissza pillantott rám. Aranyos hangja volt. Épp szólásra nyitottam szám mikor megcsörrent telefonja. 

- Bocsánat!-szólt gyorsan.

- Semmi gond, vedd csak fel nyugodtan.-mosolyogtam rá. Felvette a még mindig csörgő készüléket és kicsit elfordult. Így nem volt nehéz észrevennem hogy 5SoS rajongó. Ugyan is elárulta a tokja.

Csak a sárga kört és a benne lévő 5 vonalat láttam ahogy idegesen markolta azt. Ekkor végig néztem rajta. Haja magas copfba volt kötve ami még így is hosszú volt és szép, talán szőkésebb barna színű. A ruhái teljesen passzoltak enyéimhez. Fél vállán lógott a jó öreg Converse táska -amire vigyázva volt- és még egy vörös kockás ing. Elég magas is volt, az orromig ért. 
Amikor letette a telefont és vissza fordult megláttam a pólója feliratát. De hisz ez pont olyan mint ami most is rajtam van. Rögtön rájöttem hogy nagy valószínűséggel én vagyok a kedvence és ettől önelégült fejet vágtam. A lány pötyögött párat a képernyőn majd azt lezárva vissza nézett rám. 
- Szóval, miben segíthetek?-mosolygott rám. Haláli aranyos volt ahogy gödröcskéit megláttam.- Eltévedtél?-kérdezett újra.
- Jah, öhm.. igen eltévedtem. A barátaimmal eljöttünk sétálni de valahogy elszakadtunk egymástól és nem találom őket.-mondtam el a történteket.
- Értem. Telefonon próbáltad már elérni őket?- kezdett feloldódni, ahogy én is.
- Igen, de mind a háromnak le van merülve. 
- Nos, jól ismerem a várost, esetleg ha szeretnéd segíthetek megkeresni őket.-bólintottam- A nevem Samantha Annie Henderson,-nyújtotta kezét- örülök hogy megismerhetlek!-mosolygott.
Pont ekkor sétált ki a tanár tőlünk elköszönve, majd megkért hogy kapcsoljuk le a lámpát ha végeztünk. Levettem szemüvegemet és a lányra mosolyogtam-miközben kezet fogtam vele-aki teljesen lesokkolt.- A nevem Luke Robert Hemmings, úgy szintén örülök a találkozásnak.- ejtettem ki a szavakat majd vártam a reakcióját....

Ha tetszett hagyj nyomot magad után, esetleg iratkozz fel. Nem harapok :D  
xoxo            Timi